4. Tik-Tok/Push It!

Sziasztok!:) Bocsi, hogy sokáig tartott az új részt hozni, de egy ideig nem is volt gépem, meg a szombati suli is teljesen lefárasztott. ._. De igyekszem gyakrabban hozni részeket!:D Kommenteket pedig mindig szívesen várok!:D És, ha valaki úgy gondolja, nyugodtan hirdetheti ezt a blogot Wayer ismerőseinek, esetleg... ˇˇ 

Noémi xx

Tik-Tok/Push It!

A második héten már egy csöppet kevésbé izgulok, de azért nem mondanám, hogy olyan hű-de-nagyon-nyugodt-vagyok.

A héten Kriszta javasol dalt. Múlthéten Zsófi, jövő héten pedig (ha minden jól megy) Lilla fog. Aztán én. Persze, hagyjunk engem a legkésőbbre!

Kriszta egy mash-upot készített. Neki elvileg ez nagyon megy. Mikor meghallgattuk, eldöntöttük, hogy ezt énekeljük. Nekem főleg a Push It-es rész tetszik, mondjuk az biztos, hogy egy próbán másképpen adom elő, mint élőben. Ezen akar Szikora úr és Kriszta változtatni.

Elég szégyenlős vagyok. A lányok előtt már annyira nem, de színpadon igen. És hát a Push It nem virágszedésről szól, ahogy a Tik Tok sem a kosárfonásról. A lányoknak nem esik nehezükre a produkcióhoz illően táncolni meg viselkedni, és a próbateremben nekem se, de ismerve magamat, a színpadon a gátlásaim egy pillanat alatt vissza fognak kúszni az aurámba.

Próbán, mikor bent voltunk kb. heten (mi, Szikora úr, meg az énektanár és a koreográfus), akkor egészen el tudtam engedni magam, mert őket már úgymond jobban ismerem, velük el tudom engedni magam (mondjuk annak nem örültem, hogy Szikora ott volt, de csak azért, mert… mert na!). Aztán Krisztának zseniális ötlete támadt (érezd az iróniát…).

A legközelebbi próbára behívta a ByTheWayes és az MDC-s fiúkat. A dal már elkezdődött, mikor megérkeztek. A csigaházam – hopp! – felcsúszott a hátamra, és már el is rontottam mindent.

Ha már előttük sem tudom elengedni magam, akkor mi lesz több ezer ismeretlen előtt?

Természetesen a kamerák minden ilyesmit rögzítenek. Ki is faggattak a témából.

A sokadik próba után is zavarban vagyok a fiúk előtt. Ők meg persze csak mosolyognak a „szűziességemen”. Hát persze, ők fiúk, nekik nem kell a seggüket rázni a színpadon, csak mosolyognak, és mindenki rájuk szavaz, mert helyesek.

Ya Ou és Maykee próbál lelket önteni belém, hogy menni fog, csak próbáljak arra gondolni, hogy csak mi négyen szórakozunk a színpadon, hogy senki más nincs ott rajtunk kívül. Könnyű azt mondani.

Sajnos olyan ember vagyok, akit érdekel mások véleménye, még ha tudom is, hogy ennek nem kéne így lennie. Nem tudok ez ellen tenni. Ilyen vagyok, és kész.

Igyekszem, tényleg nagyon igyekszem, és a fiúk szerint egyre jobb vagyok, de tudom, hogy még mindig nagyon félek.

Péntek este fáradtan érünk haza a lakásunkba, gyorsan megvacsorázunk, majd leülünk megnézni egy filmet, nem törődve azzal, hogy fél tíz van.

Nem nagyon figyelünk a filmre, végig beszélgetünk, öntjük a lelket egymásba. Végül olyan féltizenegy körül arra figyelünk fel, hogy Lilla bealudt, és csendben szuszog Zsófi vállán. Mi tovább nézzük a filmet, de hamarosan engem is megtalál az álommanó, és a szemeimet elnehezedve csukom le. Végre pihenés!

Másnap arra kelek, hogy valaki eszeveszettül horkol a fülembe. Mi a…?

Álmosan fordulok a zaj felé, és a nyitott szájú Krisztát pillantom meg, ahogy az igazak álmát alussza. Feltápászkodok a kanapéról, miközben észreveszem, hogy még mindig megy a TV. Valószínűleg mind elaludtunk a vége előtt.

Szép sorban felkel mindenki, majd elindulunk egy utolsó próbára. Utána persze be kell menni megbeszélni a ruhát, a sminket és a hajat is.

Egy gyors ebédre van időnk, amit Zsófival közösen dobunk össze, majd irány készülődni.

Zita most úgy dönt, hagyja a hajam úgy, ahogy van, aminek én nagyon hálás vagyok. A sminkem ismét csillogós, füstös, és először alig látok tőle. Rózsaszín szájfény is kerül az ajkaimra, körmeimet pedig feketére festik közben.

A ruha most egy fekete nejlonharisnyából, egy sötét farmersortból, egy vörös pánt nélküli toppól, egy ujjatlan fekete boleró-szerűségből és egy fekete bakancsból áll.  Plusz még egy nyaklánc meg karkötők.

A többiek is jól néznek ki, és bár első ránézésre nincs összhangban a megjelenésünk, az ember rájön, hogy mégis. Ezt de jól megaszondtam!

Ismét kilencedikként lépünk fel, a ByTheWay pedig harmadikként. Miért kell ilyen hátul lennünk? Kihullik az összes hajam, mire sorra kerülünk.

Ismét kezdődik a műsor. Beülünk hátulra, hogy figyelemmel követhessük. Tóth Marci kezd. Nem rossz, bár kicsit zavar, hogy eddig minden dala rockos feldolgozás volt. Mást nem tud?

Batánovics Lili tök jól énekel, nekem legalábbis tetszik.

Lili produkciója végén a fiúk már mennek a ledfal mögé, mi pedig sok sikert kívánunk nekik. Lilla nekem dől, miközben remegő kezével az enyémet keresi. Szegény nagyon izgul.

A fiúk a Cup Songot adják elő, mi meg csak pislogunk ott hátul. Oké, én is tudom, hogy kell cupsongolni, de ők ezt egy új szintre emelték. A végén felmosolyognak a kamerába, belőlünk Lillával meg kitörik egy ’aaaaahw’. Ákos mellettünk csak vigyorog ezen.

Jó értékelést kapnak ismét, és vigyorogva jönnek le a színpadról. Eckert Anikó közben már ment is, hisz ő következik.

Megölelem az összes fiút, majd, mielőtt még valamelyik elfoglalná a helyemet, lehuppanok a kanapéra. Sajnos Lilla nem elég gyors, és Benny már mellém is kerül. Agyba-főbe dicsérgetem őket, lassan attól félek, elszáll az agyuk, de szerencsére ők nem olyanok.

Bozsek Márk jön a Lazy Songgal. Tetszik, nem tudom, Alföldinek mi a baja vele.

Péterffy Lili dala már annál unalmasabb. Amúgy is uncsi szerintem ez a dal, és Lili sem tudott belerakni semmit, amitől érdekesebb lenne.

Csordás Ákos ügyes. Szerintem ő alapból döntős.

Krasznai Tünde még mindig szörnyű. Most különösen. Nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek.

Szerencsére szólítanak minket, bemikrofonoznak, és megyünk is a ledfal mögé.

-          A múlt héten – kezdi Szikora – elbűvöltek mindenkit, most pedig arra készülnek, hogy megmutatják, milyen szexisek is! Hölgyeim és uraim, a Music Generation!

Elindul a kisfilm, amiben természetesen benne van a koreográfiával való problémám is, de mindez úgy beállítva, mintha valami prűd picsa lennék. Kösz, RTL.

Mielőtt véget érne a film, behoznak nekünk egy-egy kis átlátszó fémdobozt, amin állhatunk, amin kezdünk, és amire a végén felülünk.

Ezek után, már csak dacból is eldöntöm, hogy akkor oké, leszarom, megmutatom, hogy nem vagyok prűd. Felállunk a dobozokra és kezdünk.

A Tik Tok része tök jól megy, aztán jön a Push It. Gondolj arra, hogy nincs itt senki más! Szajkózza egy hang a fejemben, miközben táncolni kezdek.

Push it! Aaaah, push it! P-push it real good! Aaawh, baby, baby! B-b-b-baby! Aaawh, baby, baby! B-b-b-baby!

Az ’aaawh’ részeknél olyan hangom van, mint valami beszívott barbinak, de ahogy látom, ez mindenkinek tetszik, és én is élvezem, és eszembe se jut, hogy vajon hány ember gondol most kurvának. Lesz időm ezen gondolkozni a produkció vége után.

A második Push Ites résznél hátramegyünk, és felülünk a dobozokra. A végére még benyomunk egy ’aawh’-t, és hatalmas tapsot kapunk.

Lepattanok a dobozról, a lányok is így tesznek, és melléjük állok. Szikora úr állva tapsol, a többi mentor ülve.

Mosolygok, jól esik a taps. A mellettem álló Krisztára nézek, ő is mosolyog.

-          Lányok, ez egy jó produkció volt. – kezdi Geszti. – Szerintem nem volt olyan jó, mint múlthéten, de tetszett. Ami pedig a táncot illeti… - mosolyodik el. – Noémi, szerintem egyáltalán nem baj az, ha tizenhét évesen akad egy kis problémád az ilyen tánccal. Sőt, szerintem ez a normális, nem kell itt úgy viselkedni tizenhét évesen, mint egy… nem tudom, szexistennő, vagy valami. – mondja végül, mi pedig nevetni kezdünk, a lányok azért, mert vicces, és meg főleg azért, mert rettentő zavarba jöttem. Az arcom is valószínűleg tiszta vörös.

-          Szerintem se kell domina-táncot lejteni a színpadon. – veszi át nevetve a szót Tóth Gabi. – De ez így nagyon elég volt, jó látni, hogy ezek ellenére kijöttél, és megcsináltad a produkciót. Egyet kell értenem a Péterrel, nekem is a múlt heti előadásotok jobban tetszett, de ez is jó volt! Én őszintén szólva szurkolok nektek, ha a ByTheWay a negyedik mentoráltjaim, akkor ti az ötödikek vagytok. – mosolyog. Alföldi következik.

-          Én is egyet értek mentortársaimmal, nekem is jobban tetszett az előző produkciójuk, ez se volt rossz, de szerintem a múltkor jó magasra tették a lécet, amit most csak nehézkesen sikerült megugrani. Majd amikor magabiztosan sikerül túlszárnyalni ezt a lécet, és mindig magasabbra és magasabbra tenni, akkor úgy gondolom, hogy nagyszerű előadó válhat magukból. Amúgy meg nagyon tehetségesek, és nagyon szeretem magukat. – mosolyodik el a végére, és bennem megint csak azt jelenik meg, hogy olyan cukker tud lenni!

-          Lányok, én nagyon büszke vagyok rátok, főleg rád, Noncsi, mert nem vagy az ilyen vad típusú lány, és mégis képes voltál megcsinálni azt, amit ez a produkció megkövetelt, de hogy ne csak rólad legyen szó… - mosolyog Szikora. – Kriszta választotta ezt a dalt, és szerintem nagyon jó választás volt, és zseniálisan énekeltél, Zsófira szavak nincsenek, gyönyörű voltál, Lilláról pedig mindenki azt hiszi, hogy ilyen cuki kiscsaj, hát most bebizonyította, hogy nem csak az, mert tud szexi is lenni.

-          Hát lányok, most is többnyire dicséretet kaptatok – jön mellénk Bence -, de szinte az összes mentor egyet ért abban, hogy múlt héten jobbak voltatok, szerintetek miért van ez?

-          Múlt héten kevesebb volt a tánc és az ugrálás – kezdi Kriszta, - és az szerintem valamivel dallamosabb szám is, mint ez, de mi most is nagyon jól éreztük magunkat.

-          Noémi, a kisfilmben ugye megjelent a problémád a koreográfiával, miért volt ez számodra probléma, azon kívül, amit elmondtál? – tolja a képembe a mikrofont Ben.

-          Alapvetően szégyenlős vagyok sok ember előtt, de ezt egy úgymond „normálisabb” produkcióban könnyebben le tudom győzni. Csak itt eszembe jutott, hogy vajon ezek után mit gondolhatnak rólam az emberek, mert sajnos nagyon könnyen ráragad valakire egy jelző, amit aztán nem tud lemosni magáról, és ezért volt problémám vele. – magyarázom. Szinte látom magam előtt, ahogy hátul Maykee és Oli a markába nevet. Kacagjatok, amíg tudtok!

Ben elmondja az elérhetőségeinket, majd lemegyünk a színpadról. Utánunk Danics Dóri következik.

Visszamegyünk hátulra, és – szinte – mindenkit megölelünk. Mindenki gratulál, hogy ügyesek voltunk, Ya Ouék meg azzal csesztetnek, hogy legközelebb majd domina-táncot kell járnom. Vállba verem mindet, majd vörös fejjel, kínosan mosolyogva ülök le a kanapéra, ahová már Zsófi és Lilla is leült. Kriszta elment vécére.

Sziki ül le mellém, mellé pedig Benny, és velük beszélgetünk, mivel Szabó Ádám dala nem köt le. Sőt, személy szerint én már várom, hogy vége legyen, és mehessek vissza a Corvinra aludni, de előtte persze még After X, hogy rohadnának meg.

Az After X-ben Csobot Adél kifejezetten idegesítő. Legszívesebben leütném valamivel, már tavaly se szerettem. Hagyd már abba a locsogást, hogy mehessek aludni!

Végül imám meghallgatásra talál.