15. Shine!

Sziasztok! Soká jelentkeztem új résszel, sajnálom. De ma úgy gondoltam, muszáj hoznom részt, mivel ma két koncertre is megyek (mindkettő ByTheWay, áááá!). Szóval remélem, tetszik majd, és az elejéért nem lesztek rám nagyon mérgesek.:$ Kommenteket NAGYON szívesen várok!:D 

Noémi xx

Reggel próbán nem csak mi vagyunk ott, hanem a ByTheWay is. Önfeledten beszélgetünk, mikor egyszer csak Olivér karon ragad, és, még mielőtt bármilyen módon is ellenkezhetnék, az egyik sötét sarokba húz. Csuklóimat gyengéden a falhoz szorítja, mellkasa alig pár centire van az enyémtől. Értetlenül pislogok fel a szemeibe, és épp, mikor megkérdezném, hogy mégis mi baja van, fejét előre tolja, és ajkai az enyémeknek préselődnek. A sokktól szemeim nagyra tágulnak, és meredten bámulom magam előtt a falat. Aztán, mikor agyam kapcsol, hogy mi is történik, szemhéjaim lecsukódnak, és kifújom az eddig bennrekedt levegőmet az orromon keresztül. Olivér elkezd apró puszikat hinteni a számra, miközben karjai átölelik a csípőmet, és elhúznak a faltól. A vállára simítom kezeimet, és úgy kezdünk el csókolózni, miközben néha-néha végigsimít a hátamon. Egyszer csak, mintha nem kapnék levegőt, fuldokolni kezdek, és hangokat hallok. Eltűnik a fal, eltűnik Olivér, megszűnik minden…

A párnát lekapva az arcomról ülök fel, miközben nagyokat lélegzem. Az ágyam szélén egy morcos Kriszta ül, mire én egy ilyen „te-most-meg-akartál-ölni??!!” fejjel nézek rá.

-          Eléggé bealudtál, próbán kell lennünk úgy… tíz perc múlva. – tájékoztat.

-          Remek. – morgom, majd kikászálódom az ágyból.

Szóval csak álmodtam. Naná, hogy álmodtam! Majd biztos elkezd csókolgatni, mikor most szakított a barátnőjével!

Próbán megkeres az egyik RTL-es csóka, hogy vegyem fel a kapcsolatot Gáborral, mert szükség van a hírverésre. Pont, mikor rávágnám, hogy nem, ilyenre nem kötelezhet, Olivér mellém lép, és így szól:

-          Nemrég szakítottam a barátnőmmel. Megteszi?

Miért csinálja ezt?! Próbálom lebeszélni róla, de az RTL-es fickó már el is megy azzal, hogy majd még beszélnek Olivérrel. Mérgesen próbálom Olivér tudtára adni, hogy nem teheti ezt, csak azért, mert engem akarnak csesztetni, de csak megrázza a fejét, és otthagy. Hápogva pislogok utána, és éppen utána rohannék, hogy jól kimossam a fejét, mikor Kriszta elkapja a karomat, és elrángat ebédelni.

Délután van egy szabad óránk, így ledőlök aludni az öltözőben lévő kanapéra. Koránt sem olyan kényelmes, mint egy ágy, de megteszi. A fáradtságtól szinte azonnal álomba szenderülök, még az sem zavar, hogy Kriszta fülhallgatóján kiszűrődik a zene.

Néha félálomban érzékelem a szobában közlekedő embereket, de nem fektetek nekik nagy hangsúlyt, és pillanatokon belül ismét az álomvilágban járok.

Mikor ismét felkelek, valaki egy puha és meleg anyagot terít rám. Lassan kinyitom a szemeimet, és látom is az illetőt, de agyam nem képes befogadni az információt.

-      Nyugodtan aludj még vissza. Még van idő. – biztosít az emberke, én pedig hallgatva rá ismét álomba zuhanok.

Fél ötkor arra kelek, hogy Lilla ébresztget, hogy elrángasson a sminkbe. Éppen a szememet festik, mikor hallom, hogy valaki belép a szobába.

-      Jót aludtál? – kérdezi Ya Ou, legalábbis mély tónusából ítélve ő az. Csak elmosolyodom, kérdésére pedig kérdéssel felelek.

-          Te takartál be?

-          Láttam, hogy kicsit fáztál, ezért szerváltam neked egy takarót.

-          Köszi. Jól esett.

-          Semmiség. Képzelem, milyen fáradtak vagytok. Mi is azok vagyunk, csak te ügyesebben kihasználod a helyzeteket. – hangján szinte érzem, hogy mosolyog. – Na, megyek, még nekem is be kell ülnöm a sminkbe. Szia!

Elköszönünk a fiútól, majd, mikor Móni befejezi a sminkemet, jön Zita, és a hajamon kezd dolgozni. Elkezdi fonogatni a tincseket, a fejem jobb oldalának a tetejétől, és, bár eltart egy darabig, a végeredmény fantasztikus.

Öltözékem egy sötétkék szoknyából áll, rajta egy csillogós, fekete övvel, egy fekete rövid ujjú ingből valamint egy sötétkék magas sarkúból. Ez szerencsére most csak 6-7 centi.

Mivel van még fél óra kezdésig, én pedig már teljes díszben készen állva várok, úgy döntök, kimegyek az épület egyik erkélyecskéjére levegőzni. Nem hat meg túlságosan, hogy a leheletem is látszik, jól esik a benti fullasztó légkör után a „friss” budapesti levegő. Nekitámaszkodom a korlátnak, miközben a „tájat” csodálom. Szerencsére nem sok a járókelő errefelé, így senki sem látja, ahogy valószínűleg éppen megfázásnak teszem ki magamat, vagy, ha esetleg egy vad pillanatomban úgy gondolnám, hogy a RedBull tényleg szárnyakat ad, és ki találnék repülni a semmibe.

-    Te meg mit csinálsz itt? – szólal meg mögülem valaki, mire kis híján átfordulok a korláton, és tényleg lepottyanok a betonra.

-      A fene a szádat! – csúszik ki, miközben kezem a szívemre teszem, nehogy az ki akarjon ugrani a helyéről. Hátrafordulok, és egy érdekes fejet vágó Bennyvel találom szembe magamat.

-   Bocsi, ha megijesztettelek, csak nem akartam, hogy megfázz. – szabadkozik a fiú, mire kifújom a benntartott levegőmet, és eleresztek egy mosolyt.

-          Semmi, csak nem számítottam arra, hogy bárki is itt lesz rajtam kívül. – mondom, miközben visszalépek az épületbe, és, szinte varázsszóra tüsszentek egyet. Bennyn látszik, hogy nincs elragadtatva.

-          Egészségedre! Gyere beljebb, mielőtt tényleg megfázol. – kérlel, én pedig mellé lépek.

Az este kezdetével előadjuk a közös dalunkat, ami most a Take That Shine-ja.

Miután jól beleerőszakolják minden nézőbe mindenki kódját, számát, nevét, sőt, még a szemszínét is, fellép Fábián Juli és a Zoohacker. Előadásuk közben vagy hatszor eltüsszentem magam. Benny aggódva vizslat egész idő alatt, én pedig szemkontaktussal próbálom tudtára adni, hogy „Jól vagyok!!!!”, de persze nem veszi be. Akkor meg pláne nem, mikor zsebkendőért kiáltok, mert megindult az áradat.

Végül eljön az ideje annak, hogy a top hat előadó kilépjen a színpadra mentoraikkal.

Alföldi Róbert és Péterffy Lili.

Tóth Gabi és Csordás Ákos.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay, és a Music Generation.

Geszti Péter és a 25 év felettiek: Danics Dóra és Krasznai Tünde.

Elindul az egy perc, Lilu hadarni kezd, közben a közönséget figyelem. Néhány ismerős arcot vélek felfedezni a volt osztályomból. Pazar.

Letelik az egy perc. Lilu elkezdi sorolni a továbbjutókat.

-          Danics Dóra!

Dóri boldogan szalad le a színpadról.

-          Csordás Ákos!

Ákos Gabival karöltve robog le, én pedig egyre idegesebb vagyok.

-          A Music Generation!

Sikítva és ugrálva öleljük meg egymást, majd gyorsan a fiúkat és Szikorát, és szinte lerepülünk a színpadról. Benne vagyunk a top ötben!

-          A ByTheWay! – ordítja Lilu, mire a közönség őrülten kezd zajongani, és a fiúk is leszaladnak a színpadról, egyenesen a karjainkba. Két csapat a top ötben. Ilyen még sosem volt. – Tehát ma este Krasznai Tünde és Péterffy Lili párbajozik. – folytatja Lilu. – Most tartunk egy rövid szünetet, utána pedig visszatérünk a párbajjal.

Lili egyáltalán nem tűnik letörtnek, csak beletörődően mosolyog, mikor reklámszünet közben megöleljük. Tünde persze adja a drámakirálynőt, Geszti meg próbálja nyugtatgatni, és olyanokat hallok, hogy „Te vagy a jobb!”. Hmm. Nem kéne őszintének lenni a saját mentoráltunkkal? Hupsz….

A párbajban végül Lili marad alul. Nem értem a nézőket (a boríték döntött). Lilinek lehet, hogy nincs nagy hangterjedelme, de sokkal jobb előadó és ember, mint Tünde. Persze, a pornós nagyhaverok biztos szavaztak…

Öten maradtunk. 

14. Don't Let Go

Sziasztok! :)

Megérkezett az új rész!:D Remélem, elnyeri a tetszéseteket! Kommenteket, véleményeket még mindig szívesen várok!:)

Noémi xx

Salalla
Don't Let Go

Ez a hét a mentorok hete, vagyis hazai és külföldi mentorokhoz kapcsolódó dalokat kell előadnunk. Két dalt. Krisztával rögtön kapálózunk, hogy egy Tóth Gabi dalt biztosan szeretnénk, Szikora pedig, jó mentor lévén, el is intézi nekünk.

A másik dalon még egy ideig agyalunk, de végül megszületik a döntés.

Annak ellenére, hogy rengeteget próbálunk, a lányokkal eldöntjük, hogy a héten meglepetés vacsorát készítünk mentorunknak és csapattársainknak. Az RTL kibérel nekünk egy konyhát és egy helyet, ahol enni tudunk majd.

Csütörtökön állunk neki az előkészületeknek, ami annyiból áll, hogy bevásárolunk, és lepakolunk a konyhában. Egész délelőtt próbálunk, hogy a délutánt és az estét a főzőcskézésnek szentelhessük.

Délután négykor látunk neki. Az RTL kamerái minden mozzanatunkat követik, mi pedig elkezdjük a levest. A lányokkal egy egyszerű húslevesben egyeztünk meg. A zöldségekből előszeretettel lopkodom.

Második félének lasagnet választottunk, friss zöldségekkel és fűszerekkel. A tésztát azért nem mi csináljuk. Mindenkinek kiosztunk egy harci feladatot. Lilla a szószt keveri ki és a húsra figyel, Kriszta a sajtot reszeli, Zsófi a levesre ügyel, én pedig a répát reszelem (oké, néha leharapok belőle egy-egy darabot, de nem fáj az senkinek).

Desszertnek egy vaníliakrémes tortát készítünk, aminek a krémjével viszont már meggyűlik a bajunk. Főleg, mert Lillára bízzuk, és sajnos a robotgép életre kel a kezében, és a krém szétrepül a konyhában.

A romok eltakarítása plusz fél óra, de mire a fiúk megérkeznek, már minden csillog-villog, és evésre készen áll.

Két hatalmas asztal toltunk össze úgy, hogy mindenki tudjon beszélni mindenkivel, és persze mindenki oda ül, ahová akar.

A fiúknak fogalmuk sincs, mit tervezünk, mikor belépnek az étkezőbe. Ahogy helyet foglalnak, hozzuk nekik a levest, amitől mindannyijuk nyála szinte csorogni kezd, és nekilátunk a levesnek.

-          Ez isteni! – kiált fel az első kanál után Olivér. – Ezt ti csináltátok? – válaszul csak bólintunk, Oli pedig két perc után szed még egy adagot a tányérjába.

-          Hogy volt erre időtök? Azt hittem, próbáltok. – nyammogja Benny, mi pedig elmagyarázzuk, hogy akartuk meglepni őket.

-          Nagyon édesek vagytok, de remélem, nem lesz emiatt problémátok. – mondja Sziki.

-          Dehogy lesz! Ugyan annyit próbáltunk, csak kicsit hamarabb. Különben is, azt hiszed, hogy egy kis főzőcskézés miatt rosszabbul fogunk teljesíteni? – vigyorog rá Kriszta, mire Sziki megrázza a fejét, és tovább eszi a levest.

Miután mindenki befejezi a levest, kivisszük a tányérokat, és behozzuk a lasagnet. Olivér izgatottan dörzsölgeti a tenyerét.

A második félét is gyorsan elfogyasztja mindenki, Boti még repetát is kér, amit szívesen adunk neki.

A tortát együtt hozzuk be, mire a fiúk fütyülni kezdenek. Mindenkinek jut egy szelet, plusz marad ki három, azokat majd elosztjuk valahogy.

Még Benny is szívesen majszolja a süteményt, amit mi kitörő örömmel figyelünk, és a vacsora végére még egy kis közös zenélés is belefér.

Szombat délután még tartunk egy főpróbát, majd Lilivel és Olival hárman leülünk képeket csinálni. Érdekesebbnél érdekesebb felvételek készülnek, amikből párat felpakolunk a netre, és amikre rögtön jönnek is a reakciók.

Este fél nyolckor már harci öltözetben várunk – szó szerint, hiszen Tóth Gabi dalához fehér trikót és terepmintás nadrágokat kaptunk. Én még egy bakancsot is.

Elsőnek Dóra lép fel, egy tök jó dallal, bár a ruhája igen kicsi. Ennek ellenére jól meg van csinálva.

Rögtön Dóra után jövünk mi. A kisfilmben lemegy a vacsoránk, és persze a közös zenélés.

A dalt Lilla kezdi. Az ő nadrágja inkább leggings, de mivel kicsi és vékony, és a trikója sem rövid, ezért nagyon jól áll neki. A haja be van hullámosítva, és műszempillákkal pislog a kamerába.

Kriszta folytatja, rajta egy skinny jeans van, szintén terepmintás, valamint egy fekete tornacipő. Ritmusra rázza a csípőjét. Nagyon fekszik neki ez a dal.

-          Hát vedd már észre! – éneklem, és elérkezünk a refrénhez.

Rajtam buggyos nadrág van, Zsófin pedig szintén valami hasonló, de mégsem ugyan olyan nadrág. Ezt most de jól megmondtam.

A táncosok is előjönnek a háttérből, és táncolni kezdünk velük. Teljesen átjár a zene, tombolhatnékom van, amit a saját részemnél meg is teszek.

-          Törj ki a kiszabott keretből, hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből! – éneklem a végén, majd szalutálós pózba vágjuk magunkat.

A közönség rettentő hangosan tapsol és ujjong, én pedig vigyorogni kezdek. A mentorok alig jutnak szóhoz. Végül Alföldi csitítja el a nézőket, és végre beszélni kezd.

-          Hölgyeim, magukból olyan energia árad, amitől az embernek rögtön jó kedve lesz! Tény, hogy egy Tóth Gabi dalt elénekelni jól nehéz, mert el kell ismerni: a Gabi az egy rettenetesen profi énekesnő, rettenetesen profi hanggal. Mégis képesek voltak megoldani ezt a feladatot, és még élvezték is, és ezt öröm volt látni. Viszont, hiányoltam magukból a dögöt! – mosolyog. – Krisztában mintha éreztem volna valami kis dögöcskét, de a többiekben is érezni akarom azt a szexiséget, azt a nőiességet, ami nyilvánvalóan bennük van!

-          Gabi dalai tényleg nagyon nehezek és nagyon jók, - kezdi Geszti – de ti olyan jól hoztátok ennek a dalnak a hangulatát, hogy még az esetleges hamis hangoktól is el tudtam tekinteni. – erre a tömeg fújolni kezd. Geszti hátranéz. – Igen, voltak hamis hangok, de meg szeretném kérdezni, hogy ennyi tánc közben ki tudja pontosan tartani a hangját? Szóval, lányok, nekem nagyon tetszett.

-          Én szóhoz sem jutok. – nevet Tóth Gabi. – Igazából fel se tűnt, hogy ez a saját dalom, mert annyira jól énekeltétek! Ahogy a Robi mondta, olyan energiáitok vannak, amitől boldog lesz az ember! Szerintem egyáltalán nem voltatok hamisak! És nagyon örültem, hogy végre hallhattalak titeket magyarul énekelni!

-          Lányok, nem győzöm minden adásban elmondani, mennyire büszke vagyok rátok! A lánybandáknak mindig nehezebb volt a fiúcsapatok ellen, de ti még mindig itt vagytok, és harcoltok, és bebizonyítjátok, hogy számotokra nincs lehetetlen! – mosolyog Szikora.

-          A Music Generation Tóth Gabi Salalla című dalát adták elő, mivel a mentorok éjszakája van. Lányok, hogy éreztétek magatokat? – jön fel mellénk a színpadra Ben.

-          Én személy szerint nagyon szeretem Tóth Gabi dalait, és nagyon örültem, amikor felmerült, hogy az ő dalát énekelhetjük, nagyon jól éreztem magam. – mosolyog Kriszta, miközben látom, hogy Gabi is szélesen vigyorog.

-          Alföldi Robi a dögöt hiányolta. Mit szóltok ehhez?

-          Majd dolgozunk rajta. – nevet Lilla.

-          A kisfilmben láttuk, hogy a héten, annak ellenére, hogy két dalt is meg kellett tanulnotok, össze kellett raknotok, egy vacsorával leptétek meg a másik két csapatot és a mentorotokat. Hogy ízlett nekik a főztötök? – a kérdésre felnevetek.

-          Ezt inkább tőlük kérdezd majd meg. – válaszolok.

A kódjaink ledarálása után Ben leküld minket a színpadról, és rohanunk is átöltözni a második dalunkhoz. Péterffy Lili következik az egyik kedvenc dalommal: Something New…

A fiúk közben bejönnek hozzánk, hogy kicsit le tudjuk őket nyugtatni. A Torn-t fogják énekelni, és Olivér a legidegesebb, ő kezd.

Mindannyian öltönyben vannak, és, meg kell vallanom, nagyon jól néznek ki.

Mikor szólítják őket, mindegyiküknek egy bátorító ölelést adunk, majd kimennek. Mivel a hajam és a sminkem a második körre kész, a ruhát meg van időm felvenni, kiszaladok, hogy megnézhessem a fiúkat.

Lilla is velem tart. Éppen időben monitor közelbe kerülünk, mikor kezdenek. Olivér elrontja az elejét. Lillával kimeredt szemmel nézzük a TV-t, miközben Olivér a színpadon pironkodik, és próbálja kihozni a lehető legtöbbet a rontásból. Ákos is mögénk lép, és együtt sajnálkozunk a szőke fiún.

Olivér elég rendesen kiborult. Nem látszik, de tudom, mennyire félt tőle, és elrontotta…

A mentorok szóba is hozzák ezt, bár megemlítik, hogy ez a legprofibbakkal is előfordul. Az értékelés többi részét sajnos nem hallom, mert visszarángatnak minket öltözni.

Amint átvedlek, Olivér nyomába eredek, miközben hallom, ahogy kint Tünde énekel. A fiút meg is találom, elég zaklatott állapotban, miközben a haját csinálják. Odaszaladok hozzá, és próbálom meggyőzni, hogy semmi baj sincs, előfordul az ilyen, és a rontás ellenére nagyon ügyesek voltak. Csak sóhajt, látszik, hogy nem ért velem egyet, de valószínűleg a 12 centis gyilkos magas sarkúm miatt nem mer velem vitatkozni.

Ákos után ismét Lili jön, immáron a magyar dalával. Közben nekünk már készen kell állni, ugyanis utána mi jövünk.

-          Ma a mentorok a dögöt hiányolták belőlük, viszont ezzel a dallal megmutatják nekünk, milyen szexisek és nőiesek ezek a lányok. Jön a Music Generation!

Kinyílik a ledfal, ám mi még nem állunk ott. Elindul a zene, és pár ütem után belépünk a fények elé. Csípőre tett kézzel várjuk, hogy odalépdeljünk az előre kihelyezett négy mikrofonállványhoz.

Énekelni kezdünk, közben a megbeszélt módon ringatni kezdjük a csípőnket. Alföldi ezt látva elmosolyodik.

-          I often tell myself we could be more than just friends… - nézek a kamerába, miközben két kezemmel fogom a mikrofont.

Egy fél hanggal feljebb csúszik a zene, mi pedig követjük. Az utolsó pár ütemben már csak mi éneklünk, majd egy utolsó dobütés elhallatszik, a közönség pedig sikítozni kezd. Levesszük a mikrofonokat a helyükről, majd az állványokat kikerülve a mentorok elé lépkedünk.

-          Lányok, ti egyre profibbak vagytok! – tapsol Tóth Gabi. – Ez szerintem az eddigi legjobb dalotok itt az X-Faktorban, mindegyikőtöknek olyan gyönyörű és különleges hangja van, és mindet hallottam, miközben énekeltetek! Nagyon szépek voltak a harmóniák, és tényleg nagyon szexik voltatok! – nevet.

-          Hölgyeim, - kezdi Alföldi -, maguk komolyan elkápráztatnak engem. Most úgy éreztem, megvolt az a nőiesség, amit vártam maguktól, hangilag is nagyon rendben voltak, szóval, minden elismerésem. – mosolyodik el a végére.

-          Music Generation, én, be kell, hogy valljam, nagy rajongótok lettem ez alatt a két hónap alatt. Egyet kell értenem a Gabival, tényleg ez volt az eddigi legjobb produkciótok. Igazán csajosak voltatok, dögösek voltatok, és nagyon eladható volt. – értékel Geszti.

-          Lányok, tudom, mennyire féltetek ettől a daltól – szólal meg mentorunk -, de nagyon jól összehoztátok! És látva titeket, látva a ByTheWayt, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az év tényleg a csapatok éve!

Ez alkalommal Lilu jön fel mellénk, kérdez pár dolgot, megdicséri a produkciónkat, elmondja az elérhetőségeinket, majd elenged minket. Dóri már hátul áll, miközben mi megkeressük a többieket. Lili nevetve közli velünk, hogy nagyon jók és szexisek voltunk, Tünde csak odaveti, hogy jók voltunk. Azt hiszem, vele sosem leszünk jóban. Ákos és a fiúk is megtalálnak minket, kapunk tőlük pár ölelést, és Ákos meg is jegyzi, hogy nagyon nőcisek voltunk, mire Lilla röhögve szalad el valamerre. Tény, hogy vicces Ákos szájából olyasmit hallani, hogy „nőcis”.

Dóra után reklámszünet, utána pedig Ákos következik. Nagyon jópofa a szemüvegében és a kis tánccal, amit ejt a színpadon.

Tünde a Silencet énekli, Lillával már az elején megijedünk tőle.

Tünde után a fiúk jönnek. Kinyílik a ledfal, sehol senki. He, ezek kopiznak?

-          Most jó! Jóóóóó! – kezdik énekelni az R-Go slágerét, mire szinte mindenki felugrik, és táncolni kezdünk.

Hihetetlen hangulatot csinálnak két és fél perc alatt, a mentoroktól is dicséretet kapnak. Mikor lejönnek, Krisztával csikidamozunk nekik egyet.

Este még csinálunk egy videót a Facebook oldalunkra, amiben megköszönjük a rajongóknak, hogy eljuthattunk addig, mint ameddig az eddigi legjobb csapat, a Rocktenors, és kicsit hülyéskedünk a kamerába. A videó fel is kerül a netre, mi pedig elvonulunk aludni.