Sziasztok! Sietnem kell, szóval nem fűznék hozzá sokat. Remélem, tetszik ez a rész, kommenteket szívesen várok! És szavazzatok oldalt!:D
Noémi xx
 |
| Telephone/Radio Gaga Cha Cha Cha |
Hétfő
reggel bedugult orral és tüsszögve kelek. Elég ramaty állapotban vánszorgok ki
a konyhába, ahol Zsófi azonnal tyúkanyó üzemmódba kapcsol, és ötvenezer féle
gyógyszert tömköd belém. Mondjuk, megértem, hiszen betegen elég nehéz lesz
szombaton versenyezni.
Egy
óra alatt megiszom vagy három bögre teát meg két bögre NeoCitrant, mégsem
leszek tőle jobban. Minden esetre elmegyünk a Lurdy házba. Az utat folyamatosan
szipogva teszem meg.
Buli
himnuszokat kell választani.
Szikora
úr aggódva konstrálja, hogy megfáztam. Szinte látom magam előtt Benny mindentudó
arcát, ahogy azt hajtogatja: Megmondtam!
Sanyi
hiába próbál beénekeltetni, nem sokra megyünk, Szikora úr pedig elrendeli, hogy
szerdáig pihenjek sokat, igyak sok teát és vegyem be a gyógyszereket.
A
próba végén összefutunk a fiúkkal, akik mellett igyekszem úgy elsuhanni, hogy
lehetőleg ne vegyék észre, hogy megfáztam, ám a tervem nem jön be, mert mielőtt
még köszönhetnék nekik, egy hatalmasat tüsszentek, hogy még az emelet is
beleremeg, Benny pedig lemondóan megrázza a fejét.
Hazaérve,
mivel kicsit fázni kezdek, ezért bebugyolálom magam a rózsaszín, puha, szőrös
takarómba, és leülök a kanapéra filmet nézni. Kicsit később Lilla jön be egy
bögre forró teával, amit szürcsölgetni kezdek. Zsófi is leül mellénk, és,
látva, hogy eléggé fázom, pedig jó idő van bent, kezét a homlokomra teszi.
-
Jézusom, te tűz forró vagy! – sikít fel,
és azonnal hozzák nekem a lázcsillapítót, és küldenek jéghideg fürdőt venni.
Dideregve
ülök be a hideg vízbe, miközben hallom, hogy a lányok hívják az orvost, majd
Szikorát. Mikor végzem, vacogva fekszem be az ágyba, a fejemre húzom a takarót,
és úgy várom a megváltást.
Az
orvos szerint elég súlyosan megfáztam, azt javasolja, hogyha nem muszáj, ne
nagyon pattogjak vagy énekeljek szombatig, a lehető legkevesebbet szólaljak
meg, és a többi és a többi.
Valószínűleg
bealudtam, mert este hat körül arra kelek, hogy valaki egy tányér levest nyom
az orrom alá, én pedig pislogva nyitom ki szemeimet. Benny mosolyog rám
megértően, miközben felülök, és a kezembe véve a tányért enni kezdek. Evés
közben érzem magamon Benny tekintetét, így a levest lerakva az éjjeliszekrényre
ránézek.
-
Nem akarom azt mondani, hogy megmondtam,
de…
-
Tudom. Nem is hibáztatlak. Én voltam
hülye. – ráadásként tüsszentek egyet, mire Benny elmosolyodik, és megértően
megsimogatja a vállam.
-
Most az a lényeg, hogy szombatra
teljesen meggyógyulj! Pihenj sokat! – csak bólintok, felszürcsölöm a maradék
levest, majd visszadőlök az ágyba. Szinte azonnal elnyom az álom.
A
hét második felében, mikor már kicsit jobban érzem magam, Sanyival
megállapítjuk, hogy fent abszolút nincs hangom, mellregiszterben meg elég
rekedtes, de legalább van, így végül megállapodunk, és én kapom a legtöbb
vezető szólamot.
Pénteken
már egész jól vagyok, de sajnos a fejhangom még mindig nyaral, szerencsére a
mélyek már nagyjából kitisztultak. Természetesen folyamatosan nyomják belém a
gyógyszereket, az öltözékemet öt eszkimó megirigyelné és mindenki lesi minden
bajomat.
Szombaton
este már készenlétben állunk, bennem két kiló orvosság, hogy minden jól menjen
a produkció közben, Ákos idegesen topogva várja, hogy kezdődjön a műsor, és ő
következzen.
Induljon
a banzáj! Legalábbis Ákos ezt javasolja.
Szegény
Danics Dóri elég furán néz ki a ruhájában, és, habár jól állna neki a dal,
mintha ezen nem dolgoztak volna annyit.
A
fiúk következnek az Embertelen dallal, és ismét fergeteges bulit csinálnak, Oli
pocit villant, és (hogy stílusos legyek) embertelen jók.
Reklámszünet
alatt gyorsan megölelgetjük őket, majd mi jövünk.
Ismét
színes dobozokat hoznak nekünk, azokra állunk fel, míg megy a kisfilmünk. Benne
van, hogy eléggé lebetegedtem, illetve az, hogy Kriszta egyik nővére, Vanda
meglátogatta őt, és, hogy miket csináltak, meg, hogy Vanda nagyon büszke ránk.
Pár percet én is beszéltem vele, és amellett, hogy nagyon szép lány, nagyon
kedves is.
Elindul
a zene.
-
All
we hear is radio gaga, radio gugu, radio gaga…
Alföldin
látom, hogy egy pillanatra elgondolkodik a dalválasztáson, ám nem sok időt
hagyunk neki, mert a Queen klasszikusa már át is vált Lady Gaga Telephone című
dalába, a közönségben meg valaki felsikít. A megbeszélt módon most én kezdek.
-
Hello,
hello, baby, you called, I can’t hear a thing, I have got no service in the
club, you say-say…
Még
mélyen is kicsit rekedt vagyok, de már egészen jól szól. A refrén már kicsit
érdekesebb, de szerencsére ott sem mondja fel a szolgálatot a hangom, majd
elérkezünk az átkötéshez. Először Lilla énekel, majd én veszem át a
stafétabotot.
-
Not
that I don’t like you, I’m just tryin’ to party and I am sick and tired of my
phone r-ringing…
A
mai dal egyik legnehezebb részére készülök, mivel semmi sem garantálja, hogy a
hangszálaim bírni fogják, de mégis kiéneklem a tartott hangot, és utána sem
szalad el sikítozva a hangom, szóval jó vagyok.
A
produkció végén a közönség ovációban tör ki, a mentorok és mosolyogva
tapsolnak, Szikora Robi fel is áll.
-
Lányok, ti a szememben elképesztő nagyot
nőttetek azóta, mióta összeraktunk titeket. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire
összekovácsolódtok, és ilyen produkciókat toltok elénk, miközben egyikőtök még
beteg is. Én meg nem mondtam volna, hogy Noémi bármikor is beteg volt, talán
csak annyiban tűnt föl, hogy most ő kapta a mélyebb részeket. – értékel Geszti.
– De ez nagyon jó volt, bulis volt, és az elején az a kis Queen!
-
Hölgyeim, maguk lassan kinövik az
X-Faktort. – mosolyog Alföldi, mire Lilla mosolyogva megszorítja a kezem. –
Nagyon megszerettem magukat az élő adások kezdete óta, és, meg kell, hogy
mondjam, a lányaimon kívül mindig magukat tartottam az egyik legjobbnak ebben a
versenyben. A dalválasztás jó volt, bár az elején kicsit megijedtem, mert
szerintem maguknak annyira nem való a Queen, de nagyon szépen átváltottak egy
bulis dalra, és tényleg jól szórakozott mindenki, miközben figyeltük magukat.
-
Én is egyre jobban szeretlek titeket,
mert olyan energiákat adtok nem csak nekünk, de a nézőknek is, hogy az valami
zseniális! – magyaráz Tóth Gabi. – És nagyon jó látni rajtatok azt, hogy nektek
ez nem csak egy verseny, hanem élvezitek is, hogy ti itt megmutathatjátok
magatokat, és ezt mi is nagyon élvezzük!
-
Lányok, hihetetlenül teljesítettetek,
minden akadály ellenére! Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rátok,
de nem csak rátok, hanem minden csapatomra, én nagyon hiszek bennetek!
-
A Music Generation Lady Gaga és Beyoncé
közösét, a Telephone című bulislágert adták elő, az elején egy kis Queen-nel, -
jön fel mellénk Ben - és, hát, meg kell, hogy mondjam, egyet értek a
mentorokkal, ez nagyon jól sikerült. Noémi, te még mindig beteg vagy, vagy már
rendben vagy?
-
Még kicsit beteg vagyok - emelem fel a
mikrofonomat, mivel most igen messze állok a műsorvezetőtől -, de az éneklés
már a hallottak szerint megy. – mosolyodom el.
-
Amúgy ti ilyenkor, a hidegben könnyen
lebetegszetek?
-
Én ilyenkor egyszer-kétszer elkapom egy
megfázást - válaszol Kriszta -, de amúgy nem szoktam nagyon beteg lenni.
Ben
végül leküld minket a színpadról. Tünde már nincs hátul, mert ő jön.
Benny
mosolyogva ölel meg, miközben azt mondja „Ügyes voltál!”, célozva arra, hogy
pár nappal ezelőtt nagyon beszélni se tudtam, nem, hogy énekelni.
Elmegyünk
átöltözni a kis retro ruháinkba, amivel elég gyorsan végzünk, viszont mire
kiérünk a kis lihegőbe, addigra már reklámszünet van.
A
második kört is Ákos nyitja, egy Get Lucky feldolgozással, ami nekem sajnos nem
tetszik annyira. Őt Dóra követi, majd a fiúk jönnek.
Mikor
meghalljuk a dal első ütemeit, Dórával összenézünk, és a fiúkkal énekeljük a
háttérben a dalt. Imádom a Lady Marmalade-ot, és ezzel, úgy tűnik, nem vagyok
egyedül, hiszen Kriszta is csatlakozik hozzánk.
A
fiúk után reklámszünet, majd Tüncike énekli, hogy fejezzük ki magunkat.
A
ledfal mögött állva várjuk a jelet, hogy kimehetünk. A táncos fiúk már a
színpadon állnak.
-
Csak
cha-cha-cha, ez a feladat mára! – kezdi Zsófi, mire a
mentorok elmosolyodnak.
-
Cha-cha-cha,
te vagy a végzetem! – éneklem bele a kamerába, majd az
utolsó sornál egymásnak háttal állunk, és felnézünk egy fenti kamerába.
Mindenki tapsol, mi pedig vigyorogva állunk egymás mellé. Átkarolom Lillát.
-
Én abszolút nem számítottam erre – nevet
Geszti -, de nagyon nagy bulit csináltatok. Jól állt nektek a dal, végre kicsit
pimaszok voltatok! Megvolt a kémia is a táncos fiúkkal, nagyszerű show-t
láthattunk, engem meggyőztetek.
-
Hölgyeim, meg kell, hogy mondjam,
levettek a lábamról. Visszarepítettek ebbe az időbe, jól állt maguknak ez a
dal, és szerintem nem véletlen, hogy itt vannak a top ötben. – mondja Alföldi.
-
Lányok, közeledünk a verseny vége felé,
és eszméletlen, hogy ti tulajdonképpen most indultok be! Olyan energiáitok
vannak még mindig, hogy szerintem simán elmeneteltek a döntőig. – mosolyog Tóth
Gabi.
-
Music Generation, ti, véleményem szerint
már egy élő legenda vagytok! Magyarországon nem sok lánybanda képes arra, amire
ti, hogy ennyien megszeressék őket, szóval le a kalappal! Nagyon büszke vagyok
rátok!
A
Liluval való beszélgetés után lemegyünk a színpadról, fellép Zséda, majd a
műsor véget ér. Áttotyogunk az After X-be, ahol mesélünk egy kicsit a
produkcióinkról, majd Sanyi kérésére, aki valamilyen csoda folytán megjelent a
stúdióban, előadunk egy acapella dalt.
Utána
vigyorogva megyünk vissza a Corvinra, ahol a lányokkal még beszélgetünk egy
kicsit, majd mindannyian álomra hajtjuk a fejünket.
