9. Nincs baj

Sziasztok!:)

Utólag is boldog karácsonyt, és előre is boldog új évet kívánok! 

Kicsit sokáig vártatok (kicsit...) új részre, hát, most meghoztam!:D Remélem tetszeni fog, kommenteket még mindig szívesen várok!^^ 

Amúgy, a részben megfogalmazott kétségek, amelyek Noémit gyötrik engem is rengetegszer szoktak, szóval elég személyestöltetű lett ez a rész... 

Valamint, ez a negyedik hét döntés, ami tudjátok, mit jelent... könnyek!

Jó olvasást!

Noémi xx

Másnap még mindig Pandamaci arcom van, és fél óra suvickolással se tudok a festéktől megszabadulni, így úgy döntök, hogy veszek egy forró fürdőt. Kriszta és Lilla reggelizni ment, Zsófi pedig a barátjával találkozik, így egyedül vagyok. Teleengedem a kádat, bezárom a fürdőszobaajtót, és beleülök a forró kádnyi vízbe. Jól esik, ahogy a forró víz kigőzöli a fáradtságot a tagjaimból, mosolyogva döntöm hátra a fejemet, miközben lehunyom a szemeimet.

Percekig csak relaxálok, szinte már elalszok, annyira máshol járok, mikor kopogást hallok. De nem a fürdőszobaajtón, hanem a kintin. Fülelni kezdek, hátha megszólal az illető, de nem hallok semmit.

A szobában elkezd csörögni a telefonom. Persze, azt nem hoztam be, én észlény. Kikászálódok a vízből, felöltözök, majd kilépek a szobába. A telefonom már abbahagyta a csörgést. Meg se nézem ki hívott, hanem az ajtóhoz lépek.

Kinyitom, és megcsap a hideg. Hát, igen, forró fürdő után a nyolc fok nem valami felemelő.

Az ajtóban Benny és Sziki áll. Értetlenül nézek rájuk, mert nem szólnak egy szót se.

-          Mi a probléma? – kérdezem végül.

-          A lányok aggódtak réted, mert nem vetted fel a telefont. Mi is hívtunk, de nem vetted fel. Kezdtünk aggódni.

-          Ó. – csak ennyit mondok. – Bocsi, csak eddig aludtam, most meg fürödtem. Meg reggel ki voltam kapcsolva.

-          Semmi baj, csak kicsit megijedtek, mert elvileg mindig felveszed a telefont, most meg nem vetted… - magyaráz Benny, mire halványan elmosolyodok.

-          Aranyosak vagytok, de, ha nem baj, én most bemegyek, mert nagyon fázok.

-          Ja, persze, mi is megyünk, csak meg akartuk nézni, hogy minden rendben-e. – mosolyog Sziki, majd intenek egyet, és lelépnek.

Dideregve megyek vissza a szobába, és bebugyolálódok a takarómba. Facebookon kezdek lógni. A csoportba írogatok, kommentelgetek, a rajongók meg nagyon örülnek minden egyes rezzenésemnek.

Felmegyek askra is, és szörnyülködve látom, hogy sokan megtalálták a profilomat, amit eddig alig használtam kérdések hiányában. Most 2544 megválaszolatlan kérdésem van. Fele utálkozás.

Kb. tíz percig olvasgatom a „kérdéseket”, mikor elegem lesz, eldobom a telefont és bőgni kezdek.

Sosem bírtam jól az utálatot. Ha valaki mindennek elhord, pedig nem is tud rólam semmit. Nem tudja, mit érzek, mit miért teszek, mit gondolok. Csak a nevemet tudja, mást nem ismer. És mégis, ő eldöntötte, hogy utál, és megkeseríti az életem.

Csak harminc „kérdés” szólt arról, hogy öljem meg magam. További húsz, hogy sokkal jobbak lennének a lányok nélkülem.

Eldőlök az ágyamon, és úgy sírok. Az fut át az agyamon, hogy engem senki sem szeret, hogy milyen csúnya vagyok, hogy nem kellek én senkinek, nem érek semmit, és hogy nem vehettem eddig észre milyen fölösleges, sőt, ártó vagyok itt mindenkinek. És ez szörnyen fáj.

Nem tudom, mennyi idő telik el, de ismét kopognak. Semmi kedvem nincs felkelni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, pedig ezt kell tennem. Nem szabad látniuk, hogy fáj. Nem hihetik, hogy gyenge vagyok.

Letörlöm a könnyeket, és egy erőltetett mosollyal nyitok ajtót. Olivér áll az ajtóban. Abban a pillanatban, hogy rám néz, szinte lerí az arcáról, hogy sejti, hogy valami nincs rendben, de nem szól egy szót se.

Behívom, hogy ne a hidegben álljunk.

-          Minek köszönhetem a látogatást? – kérdezem.

-          Hallottam, hogy ma délelőtt egyedül vagy, és mivel én is egyedül lettem volna, ezért gondoltam, legyünk együtt egyedül! – mosolyog. – Így egyikünk se lesz magányos.

-          Édes vagy! – mondom, ezúttal őszintén mosolyogva. De egy hang a fejemben azt mondogatja: csak azért van itt, hogy ő ne unatkozzon!

-          Tudom. – vigyorodik el. – Na, akkor mit csináljunk?

-          Mi lenne… - kezdem -, ha kicsit beszélgetnénk? Úgy értem, oké, már beszéltüknk, mert elhülyéskedünk, meg minden, de ettől eltekintve nem sokat tudok rólad, és szerintem te sem rólam, szóval…

-          Oké. – ül le. – Miről beszélgessünk?

-          Hát nem is tudom. – ülök le mellé. – Van tesód? – mosolygok.

-          Van egy bátyám, Erik. – mosolyodik el ő is. – Neked?

-          Nekem egy öcsém van, Gergő.

-          Hány éves?

-          Tíz.

-          Biztos cuki. – nevet. – Imádom a kicsiket.

-          Ó, ha tudnád! – nevetem el magam én is.

-          Van háziállatod? – teszi fel most ő a kérdést.

-          Hát, az öcsémnek vannak halai, de nem igazán foglalkozik velük. Neked?

-          Van egy kutyánk, Zédó Úr. – mosolyog.

-          Úr? – nevetek.

-          Úr.

Órákig elbeszélgetünk, ám egyszer csak korogni kezd a hasam. Olivér felajánlja, hogy menjünk át a plázába KFC-zni. Örömmel bólintok rá, majd elvonulok felöltözni.

Éppen szempillaspirálozom magam, mikor Olivér mellém lép, és kiveszi a kezemből a spirált. Érdeklődve nézek rá. Csak nem ki akarja próbálni?

-          Nem kell neked az. – mosolyog.

-          De, épp az, hogy kell. – nevetem el magam, és kiveszem a kezéből a spirált.

Csak megrázza a fejét, majd szól, hogy induljunk.

Csak egy páran vesznek észre minket a plázában, amiért hálásak is vagyunk, és viszonylag gyorsan megebédelünk, majd elindulunk a próbára.

A próbán már a lányok is ott vannak.

Fehér Zoli Eurovíziós dalát énekeljük. Egész jó.

Dávid úgy dönt, mindegyikünkön lesz valami piros. Így nekem a nadrágom, Zsófinak a cipője, Lillának felsője, Krisztának meg ugye a haja, és kap mellé piros karkötőt.

A kilenc döntős kimegy a színpadra, mosolygunk, majd lemegyünk.

Előadjuk a közös produkciót, amiért hatalmas tapsot kapunk. Lilu buzdítja a nézőket, hogy szavazzanak. Miért van olyan érzésem, hogy ez fölösleges, mert nem ez alapján dől el, ki esik ki?

Az este jól telik, fellép az Animal Cannibals, kérek tőlük autogramot, mert nagyon szeretem őket, majd itt az ideje kimenni.

Alföldi Róbert és a lányok: Batánovics Lili és Péterffy Lili.

Alföldinek csak két lánya maradt. Több egy ideig most ne essen ki.

Tóth Gabi és a fiúk: Csordás Ákos és Szabó Ádám.

Szegény Marci úgy hiányzik innen.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay és a Music Generation.

Kilépünk, Olivéren hál’ Istennek már nincs rajta az a förtelmes piros dzseki. Most én kerülök a szélére, átkarolom Szikora urat.

Geszti Péter és a 25 év felettiek: Bozsek Márk, Danics Dóra és Krasznai Tünde.

Krasznai Tünde magabiztos mosolyát úgy letörölném!

Az első továbbjutó Batánovics Lili.

Ez alkalommal igyekszem nem rosszul lenni az idegességtől. Megragadom Lilla kezét, és feszültem meredek Lilura.

Mi jutunk tovább másodikként. Az összes idegesség, ami eddig felgyülemlett bennem, most egy hatalmas sikítás formájában tör elő, valamint Lilla is követi a példámat, és ugrálva sikítozni kezd. A közönség tapsol és velünk sikít.

A fiúkhoz rohanunk, megöleljük őket, majd lefutunk a színpadról. Ekkora megkönnyebbülést!

Továbbjut még Danics Dóra, Bozsek Márk, Péterffy Lili és Krasznai Tünde. Marad Csordás Ákos, Szabó Ádám és a ByTheWay.

Tóth Gabi fog most duplázni. könyvelem el, hiszem kizárt dolog, hogy a ByTheWay nem biztos továbbjutó. Lilu kimondja az utolsó továbbjutó nevét. Szabó Ádám.

Sokk tör rám, és csak bámulok előre. A fiúk teljesen összetörnek. Pont ők! Pont ők és Ákos!

Olivér próbál nyugodt maradni, de Benny már teljesen ki van készülve. Próbálja összerántani a csapatot.

Reklámszünet. Odaszaladok a fiúkhoz, az a bizonyos gombóc már a torkomban, miközben mindegyiküket megölelem. Teljesen kikészültek. Bennyt próbálom nyugtatgatni, miközben Ya Ou a sírás határán van. Fogalmam sincs, mit tegyek. Önkénytelenül próbálom megoldani a dolgokat, és a végén már Olivér fog le, hogy maradjak nyugton.

Véget ér a reklám, a fiúknak menni kell párbajozni. Ákos kezd egy Caramel dallal.

Tudom, hogy ez most gonosz lesz, és nagyon szeretem Ákost, mind emberileg, mind hangilag, de neki kell kiesnie. A fiúknak itt kell maradniuk, ők nem eshetnek ki!

A ByTheWay jön. A Read All About Itet éneklik, én meg elsírom magam.

Felhívják mindkettejüket.

Szikora természetesen őket védi, Gabi meg Ákost.

Alföldi a ByTheWayt küldi haza. Én itt kezdek el remegni. Zsófi próbál megnyugtatni, de ő is nagyon ideges.

Geszti Ákost küldi haza. Boríték. Csak a ByTheWay maradjon! Kérem!

-          Annak a neve van a borítékban, akitől ma sajnos el kell búcsúznunk. – mondja Lilu. Lepillant a borítékra, és látom, hogy kicsit lesápad. Lilu nagyon szereti a fiúkat és Tündét. Tünde nem párbajozik. Ez csak egyet jelenthet, de csak azt ne… - Aki búcsúzik, az nem más, mint… a ByTheWay.

A következő percek kiesnek, csak arra eszmélek fel, hogy a színpadra rohanok, amint kiengednek minket, és az első utamba kerülő fiút – a zokogó Ya Out – megölelem. Megkeresem Bennyt és Szikit is, majd Olivér keresésére indulok. Márkkal a földön ül. Leülök melléjük, és szorosan megölelem a fiút. Nem sír, de valahogy érzem, hogy hajszálnyira van a bőgéstől. Márk bűnbánóan nézi a fiúkat.

Nyolcan maradtunk. 

8. E.T.

Sziasztok! :)

Szombaton ott voltam a szegedi koncerten. Ááááááá, leírhatatlan!:D A közös kép még nincs fent, de reméljük, hamarosan felkerül!:D 

Addig is itt egy új rész. Én ezt vártam a legjobban!:D 

Noémi xx

E.T.

Végre én választok. Nagyon jó kis ötletem támadt, mind a dalt, mind a színpadképet illetően, amit meg is osztok a lányokkal és Szikorával. Mondjuk úgy, hogy kapok pár hátba veregetést, és őszinte „zseni” jelzőt.

Megfogadtatom a lányokkal, hogy senkinek se beszéljenek a produkciónkról, legyen mindenkinek nagy meglepetés. Mikor megkérdezik, miért, csak ördögien vigyorgom.

Elkezdünk gyakorolni Lacival és Timivel. Közben néha Dáviddal is egyeztetünk.

A lányokkal igyekszünk sokat törődni a rajongóinkkal, mert nekik köszönhetjük azt, hogy még mindig versenyben vagyunk – jobbik esetben…

Éppen egy kis ebédet dobunk össze Zsófival, mikor forgatni jönnek. Mivel a kaját nem lehet otthagyni a tűzön, ezért mi csak kikiabálunk, hogy főzünk. Mint egy varázsütésre, a kameraman már bent is van a konyhában, és veszi, mit csinálunk. Zsófival összenézünk, majd elnevetjük magunkat. Ilyen nagy szám manapság, ha az ember tud főzni?

Megkínáljuk az operatőröket is az ebédből, majd miután mi is megesszük a részünket, próbálni megyünk. Mint kiderült, azért jöttek forgatni, mert kint pár rajongó táborozott le – és nem, nem a ByTheWay közönségtalálkozójára jöttek egy nappal hamarabb. Generationerek állnak lent, ránk várva.

Felvisítok boldogságomban, majd félve a kamerára nézek, és elnevetem magam. Amilyen mázlim van, az ilyen pillanatokat be fogják vágni a kisfilmünkbe.

Lemegyünk a kb. 15 lányhoz, és beszélgetünk velük. Előkerül a már ismert Krisztike is, és, ha ez lehetséges, még jobban vigyorog, mint legutóbb. Miközben Kriszta a druszájával játszik, addig én a kislány nővérével beszélgetek, fotózkodok.

Sajnos nem sok időnk van, menni kell próbálni. Meg persze interjúzni. Bemikrofonoznak, leültetnek minket egy kanapéra, és beszéljetek!

-          Nagyon hálásak vagyunk a rajongóinknak, mert nélkülük nem lehetnénk itt. – mondom, tudva, hogy úgy is szóba kerülne ez a téma, így időt és fáradtságot spórolok meg. Milyen kis előzékeny vagyok. – Nagyon jól esik a támogatásuk, és szeretnénk nekik örömet okozni.

-          Nagyon sokat próbálunk, mert szeretnénk minél jobban teljesíteni. – teszi hozzá Zsófi mosolyogva. – És az ő szeretetük feltölt minket.

Pár óra próbálás után Lilla az orrom alá tol egy újságot. Talán a Blikket. Gyorsan áttanulmányozom, mit akarhat mutatni nekem, de nem kell sokat keresnem.

Szerelem az X-Faktorban?

Úgy tűnik, Szikora csapatai nem csak munkatársak. A három banda igen jó barátságot kötött, de lehet, hogy egyesek közt kicsit több is kialakult, mint barátság.

Szemfüles rajongók elkaptak pillanatokat, amelyekben a bytheway-es Olivér és a music generation-ös Noémi igen meghitten beszélget, esetleg csak bámul egymás szemébe. Néhol úgy tűnik, igen nagy a romantika, annak ellenére, hogy elvileg mindkettejük kapcsolatban van. Hogy mi lesz ebből? Valószínűleg hamarosan ki fog derülni, mivel az X-Faktor háza táján semmi sem marad titok.

Első reakció: nevetés. Második reakció: ez mi?! Mármint, hallottam már olyanról, hogy ha valaki ismert, akkor fűvel-fával összehozzák, de azért ez túlzás. És ezek a „pillanatok”. Egy rossz minőségű kép, amikor az első adás alatt Oli ölében ülök. Egy kép, amin igazából mind a három csapat rajta volt, de mi egymás mellett álltunk, és gondolom, a többieket kivágták. Aztán, mikor egyszer egy adás közben megöleltem, mert épp lejöttek a színpadról. Persze, az senkit se zavarjon, hogy a többieket is ugyan úgy megöleltem, és Krisztáék is ugyan úgy megölelték az összes fiút. Ez csak bulvár.

Nem szentelek neki sok figyelmet, két perc múlva a kukában van. Nem fogom ezen stresszelni magam.

Eljön a szombat. A szokásosnál hamarabb kezdenek neki a sminkünknek, mert ma nem egyszerű csilli-villi szemhéjpúdert meg rúzst kapunk. Ma egészen másképp festenek ki bennünket.

Szó szerint porcelánbabaarcot mázolnak ránk.

Hatodikként lépünk ma fel. Pont reklám után. Szuper.

Mindenki érdeklődve nézi az arcunkat, mi meg csak mosolygunk a bajszunk alatt. Nem áruljuk el senkinek, miért vagyunk így kimázolva.

Ya Ouval és Olival csinálunk egy képet, valamint lefényképeznek minket, négyüket. Megígértetjük Olival, hogy csak adás után rakja fel, aki bele is egyezik ebbe, ha kiírhatja, hogy „Az új Music Generation babák már kaphatók”.

A szokásos körök után Batánovics Lili kezd. Ma egész jó.

Utána jön Csordás Ákos. Ő is tök jó, egyre nehezebben találni kieső-esélyest (khm-khm, Tünde, khm-hkm).

A fiúk jönnek. Előtte sok sikert kívánunk nekik, de csak óvatosan, hogy megmaradjon a sminkünk. A Radioactiveot éneklik. Én nagyon élvezem, mert újonnan egészen szeretem ezt a számot, és a fiúk is tök jól előadják, bár a mentorok nem pont így látják. Alföldi egészen kritizálja őket.

A fiúk egy icipicit csalódottan jönnek le a színpadról, de mi megvigasztaljuk őket, hogy szuperek voltak.

Krasznai Tündéről, kérem, ne kelljen beszélnem.

Szabó Ádám az egyik kedvenc musicalem filmes változatából, a Hajlakkból adja elő a Zac Efronnak írt Ladies’ Choice-t. Szeretem ezt a dalt, de Ádám unalmasan adja elő. Maradjon a harmonikánál.

Mi jövünk. Miután elindul a kisfilmünk, mi kimegyünk, és a kis „hintákra” felülünk. Közben a filmünkben a főzés és a rajongók mennek. Felhúznak minket úgy 3 méterre, és a füstgépet is elindítják. A kisfilm végéhez közeledünk.

Izzadni kezd a tenyerem. Nyugi.

Elkezdődik az első pár ütem.

Babaként mozgunk. Én már az elején nagyon élvezem, főleg, mikor a szólóm jön. A you open my eyes résznél iszonytató gyorsasággal kezdek pislogni, miközben a fejemet „babásan” oldalra döntöm.

A refrénnél fejkoreográfiánk van, miközben tiszta ijesztő harmóniákat éneklünk, de mégis, szerintem az egész nagyon hatásos. Ez eddig a kedvencem, és nem csak azért, mert én találtam ki.

A „hinták” lassan leeresztenek minket, én pedig a szólómnál felállok. A lányok is sorban felállnak mellettem, és végül együtt kezdünk el „táncolni”. A végén az emberek sikítozni kezdenek, ami reméltem nem azt jelenti, hogy ilyen félelmetesek voltunk.

Beállunk egymás mellé, és izgatottan várjuk a mentorok értékelését. Először Tóth Gabi szólal meg.

-          Hú, lányok, hú…. hú… - neveti el magát. – Ezzel aztán levettetek a lábamról! Szerintem nagyon jók voltatok, ez egy nagyon jól összerakott produkció volt, talán az egyik legjobb, amit eddig az X-Faktor színpadán láttam, szóval gratulálok nektek, és a mentoroknak!

-          Tény, hogy egy nagyon jól megcsinált produkció volt ez. – folytatja Alföldi. – De maguknál is kicsit azt érzem, mint a ByTheWaynél, hogy egy kicsit elvesztek ebben a produkcióban, maguknál még talán annyi, hogy attól eltekintve, hogy semmi érzelem nem ült ki az arcukra, én úgy éreztem, hogy élvezték, és ez a fontos. – mosolyodik el a végére.

-          Hölgyeim, maguk kész, profi előadók! – mondja Geszti, mire a közönség fütyülni meg tapsolni kezd. – Én egyáltalán nem éreztem azt, hogy elvesztetek benne, szerintem annyi, hogy hihetetlenül profik voltatok, ez szerintem simán egy amerikai X-Faktorban győztes produkció lehetne. – a dicséretre elmosolyodunk. Elég furán nézhetünk ki a sminkünkben, mondjuk.

-          Lányok, én hétről hétre büszkébb vagyok rátok, mert bennetek meg van az X! Csak információként, az alapötlet Noncsié volt, szerintem ebből is látszik, mennyire hihetetlenül kreatív és tehetséges, és négyen tették tökéletessé ezt a produkciót, ami szerintem is világszám volt. – vigyorog Szikora úr, mi pedig válaszul visszavigyorgunk.

-          Music Generation. – jön fel Bence a színpadra. – Ez ütős kis produkció volt. – mondja, mire elnevetjük magunkat. – Szóval, ha jól hallottam, Noémi, te találtad ki a koncepciót? – kérdezi, majd elém tol egy mikrofont.

-          Igen. – válaszolok röviden, majd miután nem mondok semmit, nevetni kezdünk mind a négyen, Ben meg kicsit erőltetetten vigyorogni. Direkt szívatom be, hogy ne mindig engem kérdezgessen. Kriszta is hadd beszéljen!

-          Igazából ő találta ki, hogy mit adjunk elő, ezt a babás témát, meg úgy kb. mindent, szóval csak annyi, hogy a dalt nem ő írta. – mondja Kriszta, mire Ben megnyugszik.

-          Ha szeretnék, hogy a Music Generation továbbra is ilyen produkciókkal kápráztassa el önöket, akkor küldjék a MusicGeneration nevet a 1799-re, vagy üssék be a 09-es kódot a 0630-334-334-es számra! Lányok… - néz felénk, ami annak a jele, hogy mennünk kell lefele.

Miközben lemegyünk a színpadról, még integetünk a kamerának.

Mikor beérünk hátra, a fiúk lassan tapsolni kezdenek, ami végül tapsviharba alakul át, és mindenki beszáll, kivéve Danics Dórát, mert ő már a színpadnál van.

Péterffy Lili franciául énekel. Szerintem tök jó.

Bozsek Márk viszont most elég hamis, pedig az ő hangját nagyon szeretem. És ezt most ő is érzi, miután lejön a színpadról, csak azt hajtogatja, hogy ez hamis volt.

Előadunk egy közös produkciót is halottak napja alkalmából.

Az After X-ben Adél kikérdez minket a próbákról. Végre nincs kint a melle, mint a múltkor, mondjuk akkor Olivér édesen megoldotta. Szakadtunk is Adélon a háta mögött.

Már a Corvin felé tartva a kocsiban kezdjük lemosni magunkról a sminket. Kevés sikerrel, mert eredményül úgy nézünk ki, mint a pandamacik. Krisztával meg is egyezünk, hogy az új nevünk Pandamacik lesz. 

7. Best Song Ever

Sziasztok!:) Ez most egy rövidebb rész lett, de a döntések valahogy mindig rövidebbre sikerülnek, de a következő, ígérem, sokkal hosszabb lesz (Wordben három oldal:D). 

A fiúk ugyan nem nyerték meg a pénzt és a szerződést, de mégis ők az igazi nyertesek.ˇ^ˇ 

Jeje, jejeje, jejejejeje je! 

Noémi xx

A mostani közös dal a Best Song Ever lesz. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Megismerjük Lilla anyukáját. Nagyon kedves és szimpatikus nő, és azonnal a fogadott lányinak nevez minket, amit mi nagy örömmel fogadunk. Amúgy Annának hívják.

A Székház körül találkozunk pár rajongóval, velük fotózkodunk, beszélgetünk. Nagyon aranyosak, és megemlítik, hogy látták a kiírásunkat, és van is egy jó ötletük: Generationerek.

Nagyon megtetszik nekünk a név, és a lányok (mert csak lányokkal találkoztunk) rögtön kérnek is minket, hogy csinálhassanak egy videót a csoportba.

Az egyikük előveszi a telefonját, mi pedig beállunk egymás mellé. Fogalmunk sincs, mit mondjunk, de a lány jelez, hogy elindult a felvétel, én pedig jobb híján beszélni kezdek.

-  Sziasztok! Nagyon köszönjük a támogatásotokat, nagyon szeretünk titeket, és reméljük, ma is továbbjutunk. – mosolyogok, majd a lányokra nézek, akik mosolyogva bólogatni kezdenek. – És közben meglett a rajongótáborunk neve is, ami a generationerek lett. Szóval, ha generationer vagy, szavazz ránk, hogy még több produkciót adhassunk elő, és, hogy valóra váltsátok az álmunkat.

-        Bizony. – mondja Kriszta. – Szeretnénk még sokszor énekelni nektek, szóval… 1799 MusicGeneration! – kiáltja, miközben lábujjhegyre áll.

A lányok nevetni kezdenek, miközben elbúcsúzunk tőlük, mivel mennünk kell. Méh megkérdezik, hogy tudunk-e szólni a ByTheWay-es fiúknak, ki tudnak-e jönni, de sajnálattal közöljük velük, hogy nekik is próbálni kell, és mi is azért megyünk. Kicsit szomorúak lesznek, de végül egy-egy öleléssel lesznek gazdagabbak.

A próba jól megy, mondjuk Oli majdnem elejti Ya Ou-t.

Dávid kínozni kezd. Magas sarkú és miniruha. De legalább mind a négyen szenvedünk.

A műsor kezdete előtt Lilu meglátogat minket, beszélget velünk, majd mosolyogva megosztja velünk, hogy nagyon szorít nekünk, mire egy nagy ölelést kap.

Percekkel az adás előtt Eckert Anikóval és Péterffy Lilivel beszélgetünk, sok sikert kívánunk egymásnak, majd együtt kimegyünk a színpadra. Lilla kifele menet majdnem elesik, és mivel belém kapaszkodik, ezért majdnem én is, de hál’ Istennek Ákos még időben megtartja őt, és így nem lesz baleset. Hálásan mosolygunk rá, majd beállunk a helyünkre.

A közös produkció jól sikerül, mondjuk, Tündét még mindig nem bírom.

Muri Enikő jön a színpadra. Egyik ismerősöm imádja, de szerintem nem nagyszám. Az új dalát adja elő, miközben mi Krisztával a kinézetét elemezgetjük. Szörnyű.

Szólítják a mentorokat és mentoráltjaikat a színpadra.

Alföldi Róbert és a lányok: Batánovics Lili, Eckert Anikó és Péterffy Lili.

Őszintén remélem, hogy egyik lány sem fog párbajozni.

Tóth Gabi és a fiúk: Csordás Ákos és Szabó Ádám.

Szabó Ádám kezdhetne valamit a füleivel… de amúgy jó fej gyerek.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay és a Music Generation.

Sziki lesegít a lépcsőről. Halálosak ezek a cipők, én mondom.

Mindkét csapat beáll Szikora egy-egy oldalára.

Geszti Péter és a 25 év felettiek: Bozsek Márk, Danics Dóra és Krasznai Tünde.

Ki essen ki? Segítek: Tünci, Tünci, Tünci!

Feszülten várjuk, hogy leteljen az utolsó egy perc. Én Lillát és Zsófit karolom át, mivel ők vannak mellettem, és magamhoz szorítom őket.

Az első továbbjutó Péterffy Lili. Alföldi nagyon örül. Meg is értem.

Következő továbbjutó Danics Dóra. Majd Csordás Ákos, Krasznai Tünde, a ByTheWay, Bozsek Márk és Szabó Ádám. Mi maradtunk hárman. Eckert Anikó, Batánovics Lili és mi, a Music Generation. Remegni kezdek. Csak ne kelljen párbajoznunk! Könyörgöm!

A sírás határán vagyok, miközben érzem, ahogy egy kamera ránk zoomol. Még erősebben szorítom Lilláékat. Oldalra nézek, és látom, hogy Lili és Ani sincs jobban, és Alföldit is megviseli a tény, hogy ismét párbajozniuk kell.

A fejem forogni kezd.

Megpillantom Lilla anyukáját, aki, mint az őrült, úgy kiabálja a nevünk és szorít. Ha nem félnék most ennyire, még lehet, nevetnék is rajta.

Lilu még húzza az időt. Ránk néz, majd, mielőtt még kimondaná, ki jut tovább, egy pillanatra elmosolyodik, és aztán kimondja.

Music Generation.

Egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj tör ki belőlem, miközben Zsófi vállára dőlök. A kezeim és a lábaim őrülten remegnek, és szédülök, Szikora Úr vezet le a színpadról. Amint a háttérbe érünk, Péterffy Lili és a ByTheWay azonnal a karjaiba kap minket.

-          Jézusom, te remegsz. – állapítja meg Benny, majd gyorsan szerez nekem egy üveg vizet.

-          Semmi baj. – motyogom, mert elcsuklik a hangom. Ez most nagyon megviselt.

-          Gyere, ülj le. – húz egy székhez Ya Ou.

Kezd a vér visszatérni az arcomba, miközben mindenki rám figyel, hogy megmaradok-e. Megpillantom Alföldit és a két lányt, és megkérem Lillát, hogy öntsenek lelket beléjük, mivel Sziki és Ya Ou nem enged engem felállni. Egyre kevésbé szédülök, hál’ Istennek. Ya Ou hoz nekem egy kis sütit, hogy felmenjen a vérnyomásom. Sziki a karom simogatja, hogy lenyugodjak.

Elkezdődik a párbaj. Ani kezd, egy Avril számmal. Majd Lili következik, egy Király Linda dallal. Nem tudok dönteni.

Alföldi Anikót küldi haza. Minden mentor őt küldi el, a végén Tóth Gabi megjegyzi, hogy az ő szavazata már nem számít, de ő Lilit küldte volna haza. Felmegyünk megölelgetni Anikót.

Szegényt nagyon sajnálom, nagyon jóban lettem vele, és nagyon fog hiányozni.

Kilencen maradtunk. 

6. Baby

Sziasztok! Ma este finálé!:D 1799 ByTheWay, szavazzatok!:) 

A mai finálé miatt gondoltam, hogy hozok új részt, szóval tessék!:) Remélem tetszik, a véleményeket szívesen várom. 

Noémi xx

Baby

Szenvedélyek viharában. Ez a heti téma. Hogy erre Lilla mit ki nem talált…

Tudniillik, Lilluci imádja Justin Biebert. És tudniillik, én nagyon nem szeretem. De mivel Lilla választ ezen a héten, ezért Baby-t éneklünk... egy kis csavarral. Mivel a héten lesz Lilla anyukájának szülinapja, és ő imádja Diana Rosst, ezért egy Supremes számmal raktuk össze. Így már elviselhetőbb.

A ruha viszont, amit kiválasztottak nekünk már annál inkább elviselhetetlen.

Fehér ujjatlan ing és rózsaszín habos-babos szoknya. Masnival az elején. Hát remek.

Legalább magas sarkú nem lesz.

Mondhatni nem veszem valami komolyan a próbát… Mivel nem szeretem a dalt, ezt ki is fejezem, és minden bébit nyavalyogva énekelek, ami először még vicces, de a harmadik után Lilla nagyon mérges lesz.

-          Ez egy jó dal! Nem értem, mi bajod van vele! – fakad ki.

-          Nem szeretem, és kész.

-          Ajj, Lilla, múltkor te is leszóltad a Titanicot, mégsem akadtam ki rád. – véd meg Kriszta. – Nem szereti, és kész. Attól még jól fogja elénekelni, de még csak hétfő van. Most még had bolondozzunk rajta.

Lilla végül kicsit megsértődik, de békén hagy minket.

Hunyadi Lacival beéneklünk. Amúgy nagyon jó fej, én szeretek vele dolgozni. Ő meg imádja, hogy magas hangom van, és mindig felmegyünk a hegyekbe…

Papp Timi a koreográfusunk, és egy cuki kis táncot talált ki a legközelebbi adásra, ami tényleg nem nehéz, és a kis rucikba meg a dallal kész cukormáz lesz minden.

A héten sokat gyakorlunk, de azért van időnk pihenni is, sőt, felfedeztük, hogy elég komoly számú rajongóink vannak.

-          Ú, nevezzük el őket! – mondta Lilla, mikor kiderült, hogy van egy csoportjuk Facebookon, de nevük, mint pl. a Directionereknek még nincs.

Mivel a rajongóink (szám szerint 124) bevettek minket a csoportba, ezért tudtunk nekik üzenni.

„Drága rajongóink!:) Nagyon köszönjük az eddigi támogatásokat, nagyon jól esik nekünk a szeretetetek!:) Volna hozzátok a kérdésünk: a legtöbb fanbase-nek van egy neve (pl. Directionerek), és kíváncsiak lennénk, ti mit javasoltok a mi fanbase-ünk nevének. Lillának a generatorok jutott az eszébe, de ezt gyorsan elvetettük. Szóval, várjuk az ötleteket.:)

Kriszta, Lilla, Noncsi, Zsófi”

Kapásból szinte az összes tag kommentelt hozzá, mi meg csak mosolyogtunk.

Zitáék eldöntötték, hogy nekem műkörmöm lesz, így azt nem tudom lerágni. Egyszerű francia manikűrt kaptam, és nagyon fura, de talán tényleg ez a legjobb.

Az adás napja van. A rózsaszín kis szoknyámban nyomulok, miközben Zita a hajamat göndöríti. De nem a szokásos módon. Apró pici kunkorokat süt a hajamba, és olyan, mintha kb. afró hajam lenne, de tök jól néz ki.

Ugye múltkor panaszkodtam, hogy nagyon hátul vagyunk… Nem úgy gondoltam, hogy mi kezdjünk! Ugyanis beraktak minket elsőnek.

Megvan a félperces kiállás, majd, még mielőtt kezdenénk, odaszaladok Maykeehoz és Szikihez, mivel csak ők vannak a közelemben, és gyorsan megölelem őket. Ya Ou is a közelben van, de rá megsértődtem, mert kicikizte a kinézetemet.

-          A múlt héten szexik voltak, most pedig megmutatják, milyenek, amikor cukik. Jön a Music Generation! – konferál fel minket Szikora úr.

A kisfilm közben kimegyünk a fal elé, és várjuk a kezdést. A filmünkben most annyi van, hogy hogyan készültünk, és hogy Lilla anyukájának szülinapja alkalmából énekelünk.

Elkezdődik a zene, s amíg Kriszta énekel, addig mi táncolunk a táncosokkal. Fázik a lábam.

Lilla énekli a Where Did Our Love Go részt, amíg mi a lányokkal egy rögtönzött részt rakunk a műsorba, amit úgy kb. a műsor előtt 2 perccel beszéltünk meg. Szinte látom, ahogy Timi fogja a fejét.

A végén hatalmas tapsot kapunk. Szikora állva tapsol, a többi mentor mosolyog.

-          Így kell elkezdeni szerintem egy adást. – mondja Tóth Gabi. – Nekem nagyon tetszett, szépen énekeltetek, és látszott, hogy élveztétek. Igaz, hogy még mindig várok arra, hogy valami nagyobbat hozzatok, de ez is nagyon tetszett, jók voltatok, cukik voltatok, és rettentően vékonyak! – mondja nevetve. – És ezek a szoknyák…!

-          Abban egyet értek – kezdi Alföldi -, hogy mind a négyüknek olyan pipaszár lábai vannak… - neveti el magát. – Tény, hogy még mindig nem sikerült megugrani az a lécet, de ennek ellenére most is jók voltak. Ne higgyék azt, hogy nem voltak jók, mert azok voltak, de mi azt szeretnénk, ha hétről hétre egyre jobbak lennének, és nem csak tartanák a szintet, hanem emelnék is!

-          Cuki volt, édes volt, eladható volt. – mondja Geszti. – Hangilag ott volt. Performaszilag is ott volt. De nekem hiányzott belőle valami, valami kis plusz, amitől nem csak cuki, de pimasz is lesz. Ennek ellenére jó volt, és Lilla, boldog születésnapot kívánok édesanyádnak! – mosolyog Geszti Péter.

-          Lányok, ti mindent megtettetek, amit beszéltünk, eddig próbákon sem volt ilyen jó, szerintem belőletek az izgalom hozza ki ezt a mérhetetlen profizmust, én adásról adásra büszkébb vagyok rátok, és nagyon boldog vagyok, hogy idén a csapatokat kaphattam, mert mindegyik nagyszerű! – tapsol Szikora, miközben Lilu feljön a színpadra.

-          Lányok, abban minden mentor egyet értett, hogy ez egy nagyon cuki produkció volt. És ezek a szoknyák, hát, én is egyet értek. – nevet. Szóval te is kineveted a ruhámat? Rohadj meg, Lilu. – Lilla, édesanyád otthon követi a műsort, vagy esetleg itt van ma este? – Lilla arca elé tolja a mikrofont.

-          Sajnos nem tudott eljönni, holnap viszont itt lesz, és már nagyon várom, és nagyon szeretlek anyu! – mosolyog a kamerába, mire mindenki mosolyogni kezd.

Lemegyünk a színpadról, utánunk Ecker Anikó jön.

Ya Ou hivatalosan is bocsánatot kér, amiért kicikizte ruhámat, mert nagyon tetszett neki az előadásunk. Hivatalosan is megbocsájtok neki.

Anikó után Ákos jön, majd Péterffy Lili. Lili megkérte Danit és Botit, hogy gitározzanak neki. Aranyos a produkció.

Bozsek Márk és Batánovics Lili is jók, bár Lili inkább csak elénekelte a dalt, és nem rakott bele sok érzelmet.

Szabó Ádám jön, majd Danics Dóra. Dóri irtó cuki, jól áll neki ez a szám.

Dóri száma közben a fiúk készülődni kezdenek.

-          A kilences áldott szám, az a kódunk! Abból bajotok nem lehet, ha kilencedikként léptek fel! – mondja nekik Kriszta, mire Benny és Sziki elnevetik magukat.

-          Úgy legyen, legyünk megáldva! – mondja Oli.

Mind a négyen odamegyünk hozzájuk, és „megáldjuk őket”. Majd ölelés, és mennek is.

Afrikáról énekelnek, nem ismerem a dalt, de nyilvánvalóan Szikora úr választotta nekik. Még szerencse, hogy mi leszögeztük, hogy mi választunk dalt.

A nap utolsó fellépője Krasznai Tünde. Egy ideig felismerhetetlen számomra a dal, majd mikor felismerem, hallom, milyen hamisan énekel. Csak essen ki végre!

Mielőtt még bármi véget érne, fellép a Bermuda is, és végre rájövök, ki énekli azt az idegesítő számot. A srác sem valami szép… London, Tokyo, Párizs, Milánó…

Az After X-ben még mindig téma a ruhánk. Persze, ne is arról beszéljünk, milyen jók voltunk, ne, a ruhánkról kell beszélni…