10. Don't Stop The Music

Sziasztok!:D

Boldog új évet kívánok minden egyes kedves olvasómnak! <3 Úgy gondoltam, 2014 (de fura leírni:D) alkalmából is hozok nektek egy részt, szerintem ez eddig a legtartalmasabb.:D Véleményeket még mindig szívesen várok!:D 

Noémi xx

Don't Stop The Music
If I Ain't Got You/Empire State Of Mind

A hétfőt a fiúknak szenteljük. Eléggé le vannak törve. Próbáljuk őket vigasztalni, de nem megy könnyen, hiszen mi is elég szomorúak vagyunk.

Kedden kijön egy hír, hogy Olivérrel együtt voltunk vasárnap. Szerencsére nem vesszük magunkra.

Próbálni kezdünk, méghozzá egy Rihanna számot, mivel dívák és szívtiprók dalát kell előadni. Próbálunk mindent beleadni, és nem hagyni, hogy a fiúk kiesése beárnyékolja a teljesítményünket, sőt, arra kell, hogy ösztönözzön ez minket, hogy még jobban teljesítsünk!

Most még többet kell majd táncolnunk, hisz ez a dal a táncolásról és a bulizásról szól.

Ráadásul ezen a héten egy duettet is elő kell adnunk. Mégpedig Tüncikével. Hát mit ne mondjak, repestem a boldogságtól. Szörnyű nehéz vele dolgozni, mivel nem hajlandó a mi tanácsainkat meghallgatni, valamint a kiejtése is szörnyű, Geszti meg persze nem szól rá.

-          Tünde, kérlek, az nem „jeeeeüüüüjeee”, hanem inkább „jeeeeeeiijee”. – próbálja magyarázni neki Zsófi, de Tünde azzal védekezik, hogy ő ezt világéletébe így énekelte, és nem tudja máshogy.

-          Márpedig én meg világéletemben úgy énekeltem, hogy „jeeeeeeeeiijeeee”, és én sem tudom máshogy. – dühödök fel. - És a lányok is így éneklik. Ne négyen alkalmazkodjunk az egyhez, légy szíves!

-          Már bocs, de nem egy tizenhét éves kislány fogja megmondani, hogy énekeljek.

Már rákészülök, hogy egy gyönyörű szitokáradattal leüvöltöm a fejét, de Kriszta ezt valószínűleg megérzi, mert a vállamra teszi a kezét, és megrázza a fejét, mintha azt mondaná: „Nem éri meg.”. Mérgesen fújtatok egyet, majd folytatjuk a próbát.

Pénteken összehívnak mindenkit. Márk lép elénk, sarkában kamerák, és egy másodpercig sem kertel.

-          Srácok, azért hívtam ide mindenkit, hogy megosszam veletek a döntésemet. – értetlenül pislogunk rá. – Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a versenyt, úgy éreztem, nem bírom már ezt. – magyarázza. Mindenki értetlenül néz össze. Ilyet lehet? – És helyettem a ByTheWay folytatja a versenyt. – felcsillannak a szemeim. A fiúk visszajöhetnek?

Mindenki odamegy Márkhoz, és szorosan megöleljük. Elfogadjuk a döntését, bár nem feltétlenül értünk vele egyet.

Azt viszont nem értjük, hogy fognak a fiúk egy nap alatt felkészülni, meg szegény Lili, akivel duettezett volna Márk.

Szombat reggel arra kelek, hogy valaki rám ugrik. Fájdalmasan felnyögök, majd, mivel a hasamon fekszem, próbálok kiszabadulni az illető alól, vagy legalább megtudni, ki a támadóm.

-          Jó reggelt, söpredék! – köszönt Olivér nevetve. Most kezdem érezni, hogy milyen nehéz. A hólyagom összenyomódott.

-          Olivér, ha nem szállsz le rólam, összepisillek. – figyelmeztetem, mire felnevet, de leszáll rólam. – Mire ez a nagy öröm? – támaszkodok fel az ágyban, miközben a képembe hulló hajat próbálom arrébb hessegetni, sikertelenül.

-          Visszatérünk az X-Faktorba. – mosolyog a fiú, és édes kis vámpírfogai kikandikálnak a szája szélén.

-          Tell me something I don’t know. – motyogom, majd nehézkesen felkelek, és kibattyogok a fürdőszobába. Olivér végig követ. – Bemehetnék egyedül? – pislogok rá álmosan, mire észbe kap, és zavartan mosolyogva elsétál a másik irányba.

Mikor a tükörbe nézek, szörnyülködve veszem észre hajam állapotát. Mint egy madárfészek. Remek.

Miután kilépek a fürdőszobából, Olivért már sehol se látom, s miután Zsófi is biztosít róla, hogy a szőke fiú nincs a lakásban, bevonulok a szobába átöltözni. Csak tudnám, miért kellett rám ugorva közölnie a – számomra már – nyilvánvalót?

Délután a sminkszobában ülök, és épp a hajam csodálom. Zita a hajam egy részét apró fonatokban hátrafogja, majd a „maradék” hajammal lófarokba köti. A fejem tetején a hajat csak simán hátraköti. Így egy menő bulis hajat kapok.

A szemeim ismét nehezek a sok csillámtól és festéktől, de valahogy kezdem megszokni

Neon színű és szürkés-fémes hatású ruhákat kapunk. A hatás elég „bulis”.

Péterffy Lili kezd egy elég kihívó ruhában, és a Burlesque-ről énekel. Mondjuk, el tart egy darabig, míg rájövök. Amúgy nem rossz, jól áll Lilinek.

Szegény Ádámnak nem áll jól ez a dal, erőlködik vele. A „szárnyak” meg konkrétan röhejesek.

Csordás Ákos – annak ellenére, amiről énekel – nagyon édes a kis sityakjában. Az jut róla eszembe, hogy jóféle parasztembör.

Mikor Batánovics Lili következne, csörögni kezd a mobilom. Gábor, a barátom hív. Boldogan kapom fel a telefonomat, és beleszólok. A mai nap úgy tűnik, egy jó nap. Nem izgulok annyira, a fiúk is visszatértek a versenybe (habár Márk kilépett), és amúgy is jó kedvem van.

Gábor jókedvűen köszön, megkérdezi, hogy vagyok, sok sikert kíván, majd, mikor épp mondanám, hogy mennem kell, mert bármikor jöhetünk, vészjósló hangon megszólal.

-          Én ezt nem bírom tovább.

-          Mit? – kérdezem aggódva, bár még mindig mosolygok.

-          Ezt az egészet. Hogy mindig összehoznak téged valakivel, hogy élőben már nem is látlak, csak a TV-ben meg az újságokban, hogy már nem tudom, mit higgyek.

-          Gabi, ez az egész… - kezdem, de félbeszakít.

-          Ez az egész fárasztó, és szerintem mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha most szakítanánk. – darálja le érzelemmentesen.

-          Mi…? – suttogom, miközben valaki más jelenlétét is érzem. Megfordulok, és Olivért látom magam mögött. Valószínűleg utánam küldték, hogy visszamenjek.

-          Sajnálom, de így lesz a legjobb. – mondja, majd nemes egyszerűséggel kinyomja a telefont. Sokkolva bámulom Olivért, aki nem ért semmit.

-          Minden rendben? – lép közelebb, mire csak bizonytalanul bólintok egyet, miközben próbálok helyrerázódni. Gábor szakított velem. – A többiek már keresnek, mindjárt ti jöttök. – informál, miközben elindulunk. – Biztos minden rendben?

-          Persze. – mondom, de hangom olyan vékony, mint egy egér cincogása. Nagyon nem jó.

Igyekszem addig nem összetörni, amíg tart a műsor. Már így is érzem, hogy lassan pánikrohamom lesz. Hová lett a jókedv? Ja, persze, Gábor fogta, és elvitte magával…

Batánovics Lili után jövünk mi. Annyi tuti, hogy ha összeesni a bőgéstől nem is fogok, mosolyogni se.

Kimegyünk a színpadra, Zsófi kezd. Látom, ahogy az egyik kamera engem vesz. Nehogy elkezdj bőgni! Nagy levegőt veszek, próbálom nyugtatni magam.

Igyekszem úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne, de amikor egy pillanatra Alföldi szemébe nézek, érzem, hogy tudja, hogy valami nincs rendben velem, és ezt szóvá is fogja tenni.

Táncolunk. De mos nem érzem jól magam. Próbálok nem az elmúlt telefonbeszélgetésen kattogni, de ha olyan egyszerű lenne az!

A végére se bírok elmosolyodni. Átkarolom a lányokat, és fapofával a zsűrire bámulok.

-          Nekem… - kezdi Alföldi – Ez most nem tetszett annyira. – a közönség fújolni kezd, de még ez se mosolyogtat meg. – Azt éreztem, főleg Noéminél, hogy nem voltak teljesen itt. Nem tudom, ennek mi az oka, de ez a két és fél perc azért van, hogy teljesen itt legyünk, ide koncentráljunk, és a lehető legtöbbet nyújtsuk.

-          Egyet kell értenem a Robival. – veszi át a szót Geszti. – Hangilag jó volt ismét, de hiányzott belőle az a lelkesedés, mint a múlthéten. Kicsit elvesztetek. Ennek ellenére, mint már mondtam, hangilag nagyon jó volt.

-          Lányok, ti még nem vagytok zene téren annyira tapasztaltak, - szól Tóth Gabi – éppen ezért teljesen meg tudom érteni, hogyha veletek történik valami, akkor az hatással van a produkciótokra is. Tudom, hogy rossz volt látni a múlthéten, hogy a csapattársatok kiesett, és tudom, hogy ez az érzés akkor is nyomot hagy, ha már vissza is tértek a versenybe, de nem szabad, jó? Ilyenkor, ebbe a három percbe el kell felejteni a gondjaitokat, bármit, ami rossz irányban befolyásolhatja az előadást! – csak bólintunk.

-          Lányok, sajnos annyiban igazuk van a mentoroknak, hogy volt ez már jobb is, de én még mindig nagyon büszke vagyok rátok! Mert a fiúbandák az egy dolog. – legyint a kezével, mire a közönség nevetni kezd. – De nagyon kevés lánycsapat van, akiket igazán megszeret a közönség, és szerintem az, hogy ti még itt vagytok, azt jelenti, hogy a közönség szeret titeket, igaz? – fordul hátra, mire az emberek sikoltozni kezdenek.

-          Hát, lányok, úgy tűnik, ez a produkció most nem sikerült annyira jól. – lép mellénk Lilu. – Mit gondoltok, mi lehet az oka? – és már tartaná elém a mikrofont, mikor kérlelve rá majd a mellettem álló Zsófia nézek, és Zsófi már beszélni is kezd.

-          Én úgy érzem, hogy teljesen igaz, amit Gabi mondott, kicsit úgy telt a hetünk, hogy szomorúak voltunk a ByTheWay kiesése miatt, aztán most persze Márk döntése is kicsit megrázott minket.

-          Jól van, lányok, menjetek készülődni, hiszen még a Music Generation is visszatér egy duettszámmal.

Lerobogunk a színpadról, én pedig igyekszem a dalra gondolni, és nem… arra.

Fekete csőszárú farmerbe és fehér ingbe bújok, valamint fekete magassarkúba. A hajam, miután kibontja, Zita egy laza kontyba köti fel, amiből néhány tincsem kilóg.

Tünde produkciójáról lemaradunk (hála az égnek!), és a fiúk jönnek. A Locked Out Of Heavent éneklik, akusztikusan, és én rettentően élvezek minden egyes „uh”- t.

Ők megérdemlik, hogy itt lépjenek fel. Még sokáig.

A duettek következnek. Batánovics Lili és Ádám nyit. Nem is rossz!

Dóra és Ákos nagyon édesek, bár Ákos „Dóri is a tramp” megnyilvánulásán elmosolyodom.

Mi jövünk Tündével.

Geszti és Szikora együtt konferálnak fel minket.

Öt mikrofonállvány áll a színpadon. Tünde áll középen, mi kétoldalt. Ő kezd.

Két Alicia Keys dalból raktuk össze a duettet. Az elején még lassabb kicsit, majd, mikor senki sem számít rá, bevetjük a titkos fegyvert: kiderült ugyanis, hogy Zsófia kisasszony tud beatboxolni. Így hát el is kezd száj dobolni, miközben én bekiabálom, hogy „Generaion Remix!”, és a dal átvált a következő részre. Végül rá tudtuk venni Tündét, hogy úgy énekelje azt a bizonyos sort, ahogy kéne.

A végén állva tapsolnak az emberek.

-          Hölgyeim! – nevet Alföldi. – Én erre nem tudok más mondani, csak hogy nagyon jó volt. – mosolyog.

-          Hát lányok! Tünde! – nevet Gabi. - Nagyon nehéz jól elénekelni egy Alicia Keys dalt. Hát még kettőt! Nagyon tetszett ez a duett is!

-          Tünde, nagyon jól helytálltál a lányok között, bár tudom, hogy a próbán voltak nézeteltérések, de azok is csak abból adódtak, hogy segíteni szerettetek volna egymásnak. Nekem nagyon tetszett, olyan volt, mintha nem is egy duettet, hanem a Music Generationt nézném, aminek Tünde is a tagja! – mondja Geszti. Álmodban, Péter! – A lányok is nagyszerűek voltak, és most már a figyelem is megvolt.

-          Szerintem Tünde szólóban is nagyon jó. – küldi a burkolt célzást Szikora úr, mire én – az adás folyamán először – őszintén és jólesően felnevetek. A közönség is velem nevet. – A lányoknak viszont az az erőssége, hogy nem csak külön, de együtt is nagyszerűek, és rendkívül munkamegosztóak. A harmóniákat gyönyörűen kidolgozzák… – kezd mutogatni, de a mellénk lépő Ben leállítja.

-          Mielőtt még Szikora Robi nagyon belemélyedne, én most megszakítanám. – nevet. – Hát lányok, Tünde, milyen volt a produkció, hogy éreztétek magatokat?

-          Én nagyon jól éreztem magam – válaszol azonnal Tünde -, öröm volt a lányokkal dolgozni, nagyon tehetségesek. – rizsa, rizsa, rizsa. Ilyenkor persze nagyon tehetségesek vagyunk, meg öröm velünk dolgozni.

-          Lányok?

-          Ahogy Geszti Péter említette, voltak kisebb nézeteltérések, de szerintem a végére összeállt a produkció. – mondja Zsófi. Ő sem szívleli Tündét, főleg, mióta parádézott a próbákon, de ő próbál jó fej lenni.

Utánunk a fiúk és Péterffy Lili jönnek. Annak ellenére, hogy volt kb. 1 napjuk felkészülni, nagyon jók. És ráadásul, Lili és a fiúk jól is mutatnak egymás mellett. Képzelem, mi meg Tünde hogy néztünk ki.

Az este véget ér. Sajnos eszembe jut a telefonhívás is, és minél gyorsabban szeretnék haza jutni, hogy egyedül lehessek kicsit.

Tartom magam, és már a kocsik felé sétálunk a fiúkkal és a két Lilivel, mikor valaki – a semmiből – elordítja magát:

-          Büdös kurva, szállj le Olivérről, de nagyon gyorsan! Hájas ribi!

Az előttem sétáló fiú elszörnyedt arccal a hang irányába néz. Tudom. Tudom, hogy az ismeretlen valaki rám gondolt, véletlenül sem Lilire. A cikk miatt. Hogy együtt ettünk Olivérrel.

A szőke fiú rám néz, én meg csak megrázom a fejem. Egy hang se tudna kijönni a torkomon.

Mikor hazaérünk, a lányok mosolyogva csevegnek, és pedig kijelentem, hogy megfürdök. Bezárkózom a fürdőszobába, és végre – az egész este benntartott – könnyeim utat találnak maguknak.