13. Éld át!

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon régen hoztam új részt, de egyszerűen lemerültem.:/ Nem is ennek a résznek a megírása tartott sokáig, hanem a következőé, de igyekszem. Remélem, azért még maradtatok páran.:) 

Itt már kicsit átvariáltam a kiesőket, mivel értelem szerűen nincs Fat Phoenix. Ezzel már el is árultam, hogy a lányok nem esnek ki, no, de sebaj.:D 

Noémi xx

A reggeli kelésekkel egyre több a problémám. Imádok aludni, és amikor valaki ezt megzavarja, zombi leszek egész nap.

Persze, ez most nagy részben a saját hibámból történt. Nagy forgolódásomban fogtam magam, és hajnali hétkor lezúgtam az ágyról. Nem zavartattam magam sokáig, úgy, ahogy voltam – takaróba csavarodva, fél lábam még mindig az ágyon – visszaaludtam.

Ez persze hosszútávon nem kényelmes póz, így reggel – két órával később - igen durva nyak- és hátfájással ébredek, minek következtében úgy mozgok, mint egy csiga, és olyan hangokat adok ki, mint egy kérődző tehén.

Ez a folyamat a próbán is folytatódik, mire Ákos felajánlja, hogy megmasszírozza a nyakamat, hogy kijöjjön belőle a görcs. Közben persze mindenki azon röhög, hogy lehettem olyan szerencsétlen, hogy leestem az ágyról, aztán meg úgy maradtam, de csak azzal foglalkozom, hogy Ákos éppen azon munkálkodik, hogy letörje a fejem a helyéről.

Végül a fájdalmaim enyhülnek, bár még mindig fél óránként körözök egyet a nyakammal Ákos tanácsára, nehogy megint görcsbe jöjjön. Nem is tudtam, hogy ennyire ért hozzá!

Olivér elég csöndes. Mondjuk, meg is értem, hiszen csak most szakított a szerelmével. De ő legalább nem hisztiből. Igyekszem követni az ő eddigi példáját, és lekötni a figyelmét, de tudom, hogy bár szörnyű dolog kattogni a szakításon, nem nagyon tud mást tenni az ember.

Mivel tudom, hogy Olivér imád enni, és még jobban imádja a marlenkát, ezért átugrom a közeli cukrászdába, és veszek neki egyet.

Mikor teszem el a sütit a táskámba, egy lány odahajol a barátnőjéhez, és azt suttogja:

-          Tuti Olinak viszi. Ő imádja a marlenkát.

-          Szerinted együtt vannak?

-          Nem tom. Olinak elvileg van barátnője…

Nem beszélnek valami halkan… Végül nem szentelek nekik figyelmet, és visszamegyek a székházba. Olivér a folyosókon ténfereg, mikor megpillant engem nagykabátban.

-          Hova mész?

-          Jöttem. Hoztam neked valamit. – vigyorgok.

-          Nekem? – csillan fel a szeme. – Mit?

-          Tádá! – varázsolom elő táskámból a süteményt, amire Olivér azonnal lecsap.

-   Nagyon szépen köszönöm! – motyogja teli szájjal, majd egy cuppanósat nyom az arcomra, minek következtében nevetni kezdek. Szinte érzem az arcomon a cukrot a sütiből. – Honnan tudtad, hogy imádom?

-          A múltkor fél órát áradoztál a marlenkáról. – nevetek. – És nem mellesleg már mondtad, hogy szereted.

-          Majdnem olyan édes vagy, mint a marlenka! De most menj, Zitáék már kerestek!

-        Ahj, örülj neki, hogy fiú vagy, nem kell órákkal az adás előtt beülnöd a sminkbe, hogy egy kiló festéket rakjanak a fejedre, meg órákon át igazgassák a hajad! – nyavalygom, mire Olivér még mindig teli szájjal felnevet. 

-          Én is kapok alapozást, meg belövik a hajam.

-      Persze, tíz perc alatt. Én ott ülök órákat! – még jobban nevetni kezd. – Pukkadj meg! Ezért vettem neked a sütit? – méltatlankodom.

Válaszul csak még egy puszit nyom az arcomra, majd a sminkes szoba irányába lök, ahol már bent ül Zsófi és Lilla.

A hajam besütik, és, a szinte már szokásos fekete, füstös, csillogósminkemet is megkapom.

Egy lila, pánt nélküli ruhát kapok, és egy vastag, fekete övet rá. Lábam gyilkosa pedig egy fekete magas sarkú.

Olivér lép be az öltözőnkbe, miután megbizonyosodott róla, hogy egyikünk sem öltözködik éppen. Rajta kívül csak én és Lilla vagyunk itt.

-      Sosem értettem, hogy nem szakad le a szemhéjatok ennyi festéktől. – mondja, miután egy pillantást vet az arcomra. Válaszul csak nevetünk.

-       Ha gondolod, egyszer kifesthetlek. – ajánlja fel vigyorogva Lilla, mire Olivér inkább elköszön, és elhagyja a helyiséget.

-          Most miért kellett elijesztened? – dorgálom meg, de a mondat végére elnevetem magam.

A közös dalunk a nyári lányoktól az Éld át. Átlátszó dobozokra ülünk, és onnan éneklünk. Ya Ou még gitározik is.

Elkezdődik a szokásos egy óra. Fellép Csobot Adél, és tény, hogy hihetetlen show-t csinál, de szerintem az egy volt X-Faktor döntőstől, meg úgy általában egy énekestől gáz, ha playbackről énekel. Ráadásul elég közönségesen viselkedik. De persze mindenki őt sztárolja…

Lilu viszont jól eltolja a szám címét, ami szerintem még véletlenül sem Forog a Föld, hanem inkább film, de mindegy.

Kihívják a megmaradt hét döntőst.

Alföldi Róbert és Péterffy Lili.

Tóth Gabi és a fiúk: Csordás Ákos és Szabó Ádám.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay, és a Music Generation.

Szikora úrral és a fiúkkal kimegyünk a színpadra. A szívem vadul kalimpál, miközben beállunk Szikora mellé kétoldalt. Megragadom Lilla és Zsófi kezét.

Geszti Péter és a 25 év felettiek: Danics Dóra és Krasznai Tünde.

Elindul az utolsó perc. A közönséget pásztázom, majd a lányokra pillantok, nyugtatgatni próbáljuk egymást. Nem fogunk párbajozni…!

Szikora felénk mosolyog, majd a fiúk felé. Jól esik, hogy így bízik bennünk. A tömeg elkezdi mindenki nevét skandálni. Lehet hallani olyat, hogy „LILI!” vagy hogy „ÁDÁM”, sőt, még a mi nevünket is jól hallhatóan ordibálják, de a leghangosabbak a „BYTHEWAY!” kiáltások. A fiúk őszintén mosolyognak.

Az idő letelik. Lilu szólítani kezdi az embereket.

-          Az első, aki biztosan továbbjut a jövő heti műsorba, nem más…. mint a Music Generation!

Mikor Lilu elordítja a nevünket, Lillával sikítozni és ugrálni kezdek, majd egy gyors csoportos ölelés, és a fiúk bátorítása után leszaladunk a színpadról. Összeborulva ugrálunk, mint négy ovis kislány.

Továbbjut még Péterffy Lili, Danics Dóra, a fiúk, és Csordás Ákos. Szabó Ádám és Krasznai Tünde párbajozik.

Őszintén remélem, hogy Tünde végre kiesik. Ki kéne neki.

Ádám kezdi a párbajt. Tóth Gabi már az elején sír.

Tünde egy Radics Gigi dalt énekel, én pedig visítva menekülök Kriszta háta mögé.

A mentorok végül (Gabi kivételével) Ádámot küldik haza. Tünci folytathatja ámokfutását a színpadon.

Hatan maradtunk.