21. Új út

Sziasztok!

És elérkezett ez a nap is. Íme az utolsó rész. Arra kérlek titeket, hogyha szeretitek a történetet, és tetszett nektek, akkor írjatok egy hosszabb kommentet arról, hogy mi tetszett, mi nem, ilyesmik. Még egy epilógus, meg talán utána (ha jók lesztek:P) próbálok hozni egy kis meglepetést. Nem ígérek semmit. 

Jó szórakozást az utolsó részhez, remélem, elnyeri a tetszéseteket. 

Noémi xx

Cha Cha Cha
Don't Let Go
Új út

A reggeli napsugarak bekúsznak a szobámba, én pedig egyhatalmasat nyújtózkodok. Megdörzsölöm szemeimet, majd egy sóhajtás után a másik ágy felé pillantok. Lilla természetesen már nem fekszik ott.

Úgy érzem, mintha szombat lenne, mintha csak álmodtam volna a tegnapi napot. De nem így történt, valóság volt az egész.

Miután mi tovább jutottunk, leszaladtunk a színpadról, ahol egy gyors örömtánc után a képernyőkre tapadtunk. Ott állt még mellettünk szinte az összes döntős. Meg se fordult a fejünkben, hogy nem a fiúk jutnak tovább, viszont látnunk kellett az örömöt az arcukon, mikor bejutnak a döntőbe. Lilu húzta az időt, s mikor a fiúkat mutatták, láttam rajtuk, hogy kicsit már idegesek. Végül, mikor bemondta a továbbjutó nevét, megfagyott a levegő a backstage-ben. Dóra jutott tovább.

Arcunkra fagyott a mosoly, miközben láttuk, ahogy a tv mutatja, ahogy Geszti és Dóra győzedelmes arccal jönnek le hátra. A fiúk fent maradtak a színpadon, látszólag boldogan, de ismerem már annyira őket, hogy tudtam, kicsit csalódottak. Megnéztük a legjobb pillanataikat.

Nem sok időnk volt odamenni hozzájuk, miután lejöttek. Szinte azonnal menni kellett föl a színpadra, hogy Bencéék bejelentsék a két döntőst. Éppen csak pár pillantásra futotta, miközben a fiúk próbálták mutogatni, hogy ne vágjunk már ilyen sokkolt és búval baszott fejet, hanem mosolyogjunk.

Mikor kiléptünk karöltve a színpadra, elég erőltetett vigyorral néztünk a tömegre, ahol sok megtört wayer is kiabált. Rögtön elöntött a bűntudat, hogy miattunk estek ki a fiúk. Amíg Lilu és Bence a döntőt hirdette és Dóra boldog mosollyal az arcán nézett rajongóira – köztük első sorban az anyjára -, mi igyekeztünk boldognak tűnni, hogy ne okozzunk csalódást.

A műsor végeztével riporterek hada rohamozott meg minket, mi pedig igyekeztük elhitetni mindenkivel, milyen örömmámorban úszunk. Végül is, csak félig volt hazugság. Boldogok voltunk, hogy bejutottunk, de szomorúak is, amiért a fiúk kiestek.

Természetesen a fiúkat is meginterjúvolták, ők pedig váltig állították, hogy nagyon elégedettek. Az egyik interjújuk alkalmával épp volt ötpercnyi üresjáratunk, így Lillával a cameraman mögött hallgattuk a fiúkat.

-          Ha nem így alakult volna az este, kivel vívtatok volna meg szívesen a döntőben? – tette fel a kérdést a riporter, amire végül Olivér válaszolt.

-         Szerintünk ennek így kellett lennie, nyilvánvalóan Dóra is és a Music Generation is sokkal előrébb jár zeneileg, mint mi, viszont már annak is nagyon örülünk, hogy idáig eljutottunk. Mindenesetre, szerintem vicces lett volna, ha két csapat küzd meg a döntőben. Olyan még biztosan nem volt!

-          És mihez kezdtek most, hogy számotokra véget ért a verseny?

-    Természetesen nem hagyjuk abba, amit csinálunk – kezdte Ya Ou -, továbbra is együtt maradunk, elkezdünk dolgozni a saját dalainkon, reméljük, koncertezni is el tudunk majd kezdeni, szóval biztos, hogy ez az egész nem áll meg itt.

Az éjjel elbúcsúztattuk a fiúkat egy rövid kis bulival, ami tényleg nem tartott sokáig, mert szörnyen kimerültek voltunk, és a döntő második napja még ránk várt.

Mielőtt bemennék a székházba, ismét beugrom a Starbucksba, ahol ismét Ricsibe botlom. Mosolyogva készíti el a rendelésem, majd megdicséri tegnapi produkciónkat. Megköszönöm a bókot és a kávét is, majd távozni készülök a boltból, mikor a fiú utánam szól.

-          Gondolkodtál azóta? Bármikor hívhatsz.

-       Köszi, de… - mosolygok rá bágyadtan. Tanulmányozom vonásait. Mély, barna szemek, kócos, barna haj, szeplős arcbőr, nevetőráncok. Tényleg helyes srác. – Még mindig nem. Most nem fér bele.

-          Ez azt jelenti, hogy máskor talán lesz esélyem? – villantja meg fehér fogsorát.

-        Ezt nem mondtam. Lehet. Majd még meglátom. De értékelném, ha nem zargatnál ebben a témában. Elég fáradt vagyok, és ma még hátra van a döntő. Apropó, hogy-hogy ott voltál? – kortyolok bele a kávémba.

-          Nem hagyhattam ki. Sőt, ma is ott leszek. Látnom kell a győzedelmes arcodat.

-          Csak miattam jössz el? – pillantok rá kétkedően.

-          Mondjuk. – vigyorodik el sokat sejtetően, én pedig egy pimasz mosoly után kifordulok a kávézóból.

A próbára fáradtan érek be, mégis igyekszem frissnek mutatkozni. Az éltet, hogy holnap reggel addig alszom, ameddig akarok. De még ez sem igaz, mert a három döntőst várják korán reggelt rádióadásba. A rohadt életbe!

Meglepetésemre Olivért és Ya Ou-t is a színpad mellett találom, akik ahelyett, hogy pihennének, bejöttek. Addig oké, hogy lesz két közös száma a 12 döntősnek, de azok próbái még nem most lesznek.

Egész nap kávét nyomok magamba, félő, hogy lassan elérem a halálos dózist, de egyszerűen olyan vagyok, mint a mosott szar.

Dél körül elpróbáljuk párszor a közös dalokat, majd a sajátjainkat is egy párszor, utána interjúk, smink, haj, ruha, még több interjú, és kezdés.

Maykee írt egy dalt, azt adjuk elő először. Az első adás óta először mindenki teljes díszben van, mondjuk ránk még vár pár szett hátul.

Nagyszerű érzés megint együtt énekelni mindenkivel, és akkor is fenn maradnak, mikor Lilu és Ben fellép mellénk, hogy vezessék a műsort. Tegnap este óta folyamatosan az a téma, hogy idén biztos, hogy nő nyeri az X-Faktort, de vajon egy vagy több? Kétség kívül, ha mi nyernénk, az dupla-rekord lenne: nők (bár én inkább a lány kifejezést használnám, köszike) és csapat egyben. Egyik sem nyert eddig a magyar versenyben.

Ismét mi kezdjük az estét, szinte már hozzá is szoktunk. Ez alkalommal két már elhangzott dalt kell előadni, egy duettet, illetve a győztes dalt. Mi a magyar kedvencünkkel kezdünk, aminek én jobban örültem volna, ha a Salalla, de mivel az angol kedvenc dalunk is ugyan abban a műsorban hangzott el, megkértek minket, hogy válasszunk másikat.

Színes rucik, rúzsok, göndör haj, platformos cipő, és indul a Cha Cha Cha. A tömegben ismét megpillantom Ricsit, és úgy döntök, direkt cukkolva, felé fordulva éneklem az egyik részt, majd legyintek, és folytatom a koreográfiát.

A mentorok – mivel már sok beleszólásuk nincs az ügybe -, csak dicsérnek, Gesztit kivéve, aki persze folyamatosan annyit harangoz, hogy „most hamiskás volt, Dóra jobb, bla bla bla”. Szerintem nagyon szeretné, ha megvernénk őt.

Dóra következik, az első adásos dalával, amit még mindig nem ismerek. Geszti bezzeg őt agyon dicséri. Félreértés ne essék, semmi bajom sincs Dórival, meg azzal se, hogy Geszti nem dicsér minket, csupán a kedves szavak hiányának okáért vagyok rohadtul pipa a mentorra.

Újból mi jövünk, átöltözve, kis sminkigazítás után. Elhangzik a nevünk, majd belekezdünk a Don’t Let Go-ba. Úgy érzem, sokkal jobban sikerül, mint legutóbb, és elégedetten konstrálom, hogy a mentorok is így gondolják. Utánunk jön Dóra, majd fellépnek az eddigi győztesek.

Reklám után Dórával egyszerre lépünk színpadra, és előadjuk az Ezt egy életen át kell játszanit, és Dóra valószínűleg érzi a hajrát, mert egy kicsit hangosabban énekel, mint az eddigi próbákon meg volt beszélve. Meg is jegyzik neki Tóth Gabiék, mire Geszti azonnal védeni kezdi, és egy kisebb vita alakul ki.

Mikor lemegyünk a színpadról, Keresztes Ildikó következik, az én idegeim pedig egyre rosszabbul bírják, ugyanis a következő dal, amit előadunk, a győztes dala lesz. Miután Ildikó befejezi a playbackelést, újból mi következünk. Lassan felsétálunk a színpadra, és elkezdődik a dal.

Csak úgy, mint tegnap, ismét eszembe jut, mekkora utat tettünk meg a tábor óta, mennyire összekovácsolódtunk, mennyi mindent átéltünk együtt. Könnyek kezdenek gyülemleni a szemeimben, de nem csak az enyémben, a produkció végeztével mind a négyen könnyezünk. Csoportos ölelést tartunk, ami szokásunkká vált az adások alatt, majd a mentorok felé fordulunk. Geszti megint a hamisságra vonatkozik, ám a többi mentor dicsér.

Dóra köre jön. Ismét elindul az alap, de ezúttal ő énekel rá. Mi ezalatt végigölelgetünk mindenkit, minden döntőst, akik hátul szurkolnak. Sőt, még Liluba is belefutunk, és ő is jól megölelget minket.

A dal végén Dóra kiprésel magából pár könnyet – ezt onnan tudom, mert mikor fél perc után mutatja a kamera, semmi nyoma sincs a sós cseppeknek se az arcán, se a szemén. Képzelem, én hogy festhettem a színpadon.

Előadjuk az utolsó közös dalunkat – Rácz Gergő Eurovíziós dalát, az Állj mellém!-et. A háttérben a legszebb pillanataink mennek – továbbjutások, vicces helyzetek.

Utána Tóth Gabi adja elő a Való Világ főcímdalát, és, bár én nem nézem a valóságshow-t, azt el kell ismerni, hogy Gabi igenis nagyon jó élőben is.

Aztán valahogy letelik az idő. Hirtelen már kint állunk a színpadon Szikorával, tőlünk pár lépésre Dóra és Geszti. A lányokkal egymásba kapaszkodunk, kiszorítjuk egymás kezéből a vért. Lilu és Ben csak húzza az időt, meg az idegeimet.

Öten állunk a színpadon, ha nem számoljuk a két mentort. Kettő az egyhez az esélye, hogy mi nyerünk. Vagy mi, vagy Danics Dóra.

A szavazás lezárult. Már legalább tíz ember tudja az eredményt. Már legalább tíz ember tudja, ki nyerte a végső párbajt. Szinte harapni lehet a feszültséget a levegőben.

Lelki szemeim előtt látom, ahogy hátul a backstage-ben Miki és Benny összeszorítják ujjaikat, és tekintetüket a képernyőre szegezik. Szinte látom, ahogy Olivér csak érzelemmentes arccal nézi a képernyőt, és vár.

Remekül festhetek. A lábaim remegnek, a tenyerem izzad, miközben Lilla és Szikora úr kezét szorongatom. Tudom, hogy ha most meg kéne szólalnom, a hangom úgy remegne, mint egy kisóvodásé, aki először megy iskolába. Ideges vagyok.

Szikora úr felénk mosolyog, majd a közönség felé biccent. Őszintén, eddig fel se tűntek a sikolyok és kiáltozások.

Lilu szerint megvan az eredmény. Rájöttünk, már vagy hat perce megvan.

-     Jelentkezők százezrei közül a Music Generation és Danics Dóra bizonyult idén a legjobbnak, de csak egyiküké lehet a győztes cím.

Dóra felénk fordul, elmosolyodik, majd biccent egyet. „Sok sikert!”. Lillánál mindjárt eltörik a mécses.

Kriszta meredten bámul előre, Zsófi az ajkát rágja. Én meg próbálom életben tartani a mellettem lassan könnyekben kitörő Lillát.

Lilu már vagy három perce köntörfalaz, mikor elhallgat egy kicsit.

-    Az X-Faktor 2013-as évadjának győztese… nem más, mint…

A második, és egyben utolsó párbajunk eredménye…

-        A Music Generation! – ordítja el magát Lilu, a stúdió felrobban.

Lilla sikítozni kezd, és azonnal rám ugrik. Kriszti sem tesz másképp. Zsófi előbb úgy dönt, idegösszeomlást kap Szikora mellett, majd ő is csatlakozik kis kupacunkhoz. Én egy pár másodpercig sokkolva hagyom, hogy történjenek a dolgok, majd visítozva ugrálni kezdek, mikor is eljut a tudatomig a tény: nyertünk.