18. If I Were A Boy

Sziasztok! Sikerült egy hónapon belül részt hoznom BAHAHA! Viccet félretéve, beteg vagyok, és most van időm írni. Remélem, tetszeni fog ez a rész. Kommenteket szívesen várok!:) 

Noémi xx

If I Were A Boy
Vidéki Sanzon
Proud Mary

El sem hiszem. Benne vagyunk a legjobb négyben. Egy csapat. Ráadásul egy lánycsapat. Ráadásul a ByTheWay is itt van, velünk.

Hétfőn a próbateremben izgatottan ugrom Dóra nyakába. Ugyanis duettezni fogunk vele. Mégpedig nem is akármit. A Proud Mary-t. Imádom azt a dalt!

Szerdán megünnepeljük Sziki születésnapját. Csak ekkor esik le, hogy kilenc évvel idősebb nálam. Nem semmi!

Csütörtökön Dórával elmegyünk a Jégvarázs premierjére. Nem sokat várva a filmtől ülök be a mozi terembe egy adag kukorica és egy pohár, jéghideg kóla társaságában. Az előzetesében láttam egy hóembert és egy szarvast. Ez volt nyáron. Azóta nemigen voltam moziban, csak egyszer, a Futótűzön, és akkor sem adták le a legújabb Disney film előzetesét.

A legeslegeleje picit zavaros nekem, a „héjjánáá” dallal, meg a jégszedőkkel, de amint megjelenik a két hercegnő, a történet teljesen elvarázsol, és le se tudom venni a szemem a vászonról. A dalok azonnal a fejembe kúsznak, és legalább annyira élvezem a filmet, mint a pár székkel arrébb ülő hatéves kislány.

A történet végén a csavart elképedve követem, a fejemben kígyót-békát dobálok Hansra, szorítok Kristoffnak, hogy időben odaérjen, és Annának, hogy ne fagyjon meg. Nos, nem akarok a spoilerezni, de a végére minden happy lesz, és én is mosolyogva és teljesen felpörögve távozom a vetítésről.

Nem csak engem babonázott meg ennyire a mese. Lilla is legalább annyira pattog, mint én.

Szombat reggel már kívülről fújom a Let It Go-t.

A próbán nagyon jó a hangulat, aminek fő oka én vagyok Lillával, hiszen egész délelőtt énekelgetünk a Jégvarázsból. Még a szerelmes duettet is elénekeljük, sajátos kiadásban, amitől Olivér és Ákos a földön fetreng.

Délután beülünk a sminkbe. Szikora mond egy pár bátorító szót, majd a fiúkhoz siet. Ma mi kezdünk.

Este nyolc előtt idegesen fújom ki a levegőt. Pár perc, és adás. Liluval felmegyünk a színpadra, vigyorgunk, majd kezdés.

-          Ez a csapatom, bár egyesek szerint kevés eséllyel indult a versenyben, - kezdi Szikora -, bebizonyították mindenkinek, hogy igenis, van helyük itt. Ilyen formáció még nem volt Magyarországon! Hölgyeim és uraim, a Music Generation!

Idegesen lépek ki a színpadra, miközben elindul a kisfilmünk. Mutatja a mozizást, a próbákat, illetve, hogy hogyan hangolódtunk a karácsonyra.

Elindul a zene, és Zsófi kezd.

-          If I were a boy, even just for a day I’d roll out of bed in the morning and throw on what I wanted and go…

A dal jól sikerül, a végén hatalmas tapsot kapunk. Lilu fellép mellénk a színpadra, majd a mentorok felé fordul várakozva. Szikora büszkén mosolyog.

-          Nagyon közel állunk a döntőhöz, - kezdi Geszti. – és jó látni a hajrátokat. Szerintem ti is érzitek, hogy innen már nagyon közel van a döntő, de egyben közelebb lehet a kiesés is. Én, személy szerint nagyon szívesen látnálak titeket a döntőben.

-          Nő még nem nyert X-Faktort, - mosolyog Gabi. – legalábbis itt, Magyarországon nem. Én nagyon szurkolok nektek lányok, mert szinte a semmiből jöttetek fel pár hónap alatt, és itt álltok a döntő előtt.

-          Bár nekem már egy ideje nincs mentoráltam, mégis úgy érzem, maguk iránt is van némi felelősségem. – magyaráz Alföldi. – Egyet kell értenem mentortársaimmal: szívesen látnám magukat a döntőben, sőt, talán még a dobogó felső fokán is. – mosolyodik el, mire őszintén visszavigyorgunk rá.

-          Én igazából már nem tudok mást mondani, csak azt, amit már a verseny elején is hangoztattam nektek: ez a csapatok éve, és mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy idén két csapat is itt van a legjobb négyben! Úgy érzem magam, mint egy büszke apuka, akinek a lányai elérik az álmukat, és, ez egy őszinte vélemény: szerintem ti biztosan ott vagytok a döntőben! – mondja Szikora.

Lilu felénk fordul, beszélgetünk kicsit, majd lemegyünk a színpadról.

Utánunk Ákos jön. Amíg a nézők az ő felbukkanását várják, mi megkeressük a fiúkat. Az egyik képernyő előtt állnak, és Ákos kisfilmjét nézik mosolyogva, mikor hátulról ráugrom Olivér hátára.

-          Meglepetééés! – nevetek.

-          Nagyon ügyesek voltatok! – mosolyog Sziki, amire Kriszta tettetett gőggel válaszol.

-          Még szép! Nem hiába vagyunk itt. – rázza meg a haját dívásan, mire mi elnevetjük magunkat. – De ti is valószínűleg jók lesztek, mármint… hozzátok a színvonalat.

-          Az tuti! – helyesel Lilla, miközben az egyik asztalról elcsórt muffinját majszolja.

-          Le ne edd magad! – figyelmezteti Szilvi, az egyik stábos, miközben elhalad mellettünk.

-          Nem fogom. – nyammogja szöszke barátnőm.

-          Júúúúúj, ezt a dalt nagyon szeretem! – kiált fel Zsófi, és elkezd „Ákossal” énekelni. – Minden ember jó, kit megtalál egy szó, s minden szó is jó, ha embernek való!

Ákos után Dóra jön, egy Adele-dallal (és még mindig nem értem, miért kell Adele nevét Adélnak ejteni…). Őszintén szólva, hallottam már jobbat is.

Dóri után jönnek a fiúk az Ilyenek voltunkkal. A háttérben kiskori képeik mennek. Hátul Krisztával végig énekeljük a dalt és mosolyogva hallgatjuk végig a mentorok értékelését.

Reklámszünet. Szikora hátrajön, dicsérget minket, majd elmegy megkeresni a fiúkat.

A második kört Ákos kezdi, egy számomra ismeretlen dallal. Az értékelése alatt már bőszen készülünk, hiszen mi következünk.

A kisfilm alatt kimegyünk a színpadra, és leülünk a lépcsőkre. Szívem a torkomban dobog, mint minden fellépés előtt, és izgatottan várom a film végét.

Zsófi kezdi a dalt.

-          Nana na, nana, na na na, nana na, na nana, na na na… Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták, hogy ez az a hely, ahol mindent sikerül megnézned, köszi, de sajnos nem mehetek…

-          Mert a főnököm az az Isten, - folytatja Lilla - kinek szárnya van, de ereje nincsen, hogy egy…

-          Kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne… - énekeljük közösen.

-          Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltűntél, én meg itt maradtam… - éneklem most én.

-          Hát evezz a part felé még párat, ha a világ fordít neked hátat, s ha utad, egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél! – néz rám Kriszta.

A dal vége előtt felállunk, és úgy énekelünk tovább. A végén átöleljük egymást, a közönség pedig hangosan tapsol.

-          Megmondom őszintén… - kezdi Geszti. – Nekem ez most nem tetszett annyira. – a tömeg fújolni kezd. – Kicsit unalmas volt, tőletek többet vártam volna, úgy éreztem, ez egy biztonsági játék volt, nem mertetek valami nagyobbat bevállalni, csak azt nem értem miért. Amúgy, azt meg szeretném jegyezni, hogy minden bandába kell, egy egyéniség, aki húzza magával a csapatot, aki kitűnik. Ilyen volt Robbie Williams, Geri Halliwell, Beyoncé, és szerintem itt, nálatok ez Noémi. – sokkolva rázom meg a fejemet, miszerint nem értek egyet a mentorral. - Neki van a legjobb hangja, személyisége, és ő tűnik ki legjobban a csapatból. – a tömeg zúgolódni kezd.

-          Ez nem így van! – kiált fel egyszerre Gabi és Szikora, miközben én kétségbeesetten próbálom telepátia útján a lányok tudtára adni, hogy nincs igaza Gesztinek. – Nem kell frontember, ez a négy lány mind egyenlően szép és egyenlően nagyszerű tehetségek, egyik sem nyomja el a másikat! – kiabál Gabi, mire egyetértően rázom meg a fejem.

-          Én csak azt mondom, hogy minden csapatban van valaki, akit az emberek jobban megjegyeznek, ez ellen nincs mit tenni…

-          Ezeknek a lányoknak nincs szüksége vezetőre, mert együtt viszik sikerre a bandát! – magyaráz Szikora, miközben a tömeg még mindig morajlik.

Bence fellép mellénk, és kicsit ijedten próbálja elcsitítani a mentorokat. Mikor ez megtörténik, sóhajt egyet, és felénk nyújtja a mikrofont. Kapok az alkalmon.

-          Egyet értek Gabival és Szikora úrral, nekünk nem kell frontember, nem is tudnánk úgy működni, szerintem mi nem azért kerültünk egy csapatba, hogy egyikünk elnyomja a többieket, hanem hogy együtt csináljuk meg! Nem szeretnénk olyan banda lenni, ahol van egy szólóénekes, és a vokálosai! – szófosásomat Bence szakítja félbe. Próbálja csitítani a kedélyeket, majd leküld minket a színpadról. Végig azt hajtogatom „Nincs igaza! Nincs igaza!”, és a lányok csak bólogatnak. Tudom, hogy pontosan tudják, hogy én sosem hagynám cserben őket, de kicsit rosszul is estek nekik Geszti szavai.

Mire leérünk a lépcsőn, már sírok is. Közben a fiúk jönnek.

A Bohemian Rhapsodyt adják elő.

A lányok folyamatosan ölelgetnek, hogy a tudtomra adják, rám nem haragszanak, de nem bírom abbahagyni a sírást, annak ellenére se, hogy próbálok a fiúkra koncentrálni. Még akkor sem bírom abbahagyni, mikor lejönnek a színpadról, és Dóra veszi át a helyüket. Ők is próbálnak nyugtatgatni, miközben végig csak annyit motyogok, hogy „De nincs igaza!”. Valószínűleg valami pánikroham félét kaptam.

A reklám alatt Szikora odajön, és így szól:

-          Nem szabad megtörnöd. Mutasd meg neki, hogy nincs igaza! Mutassátok meg, milyen is az igazi Generation erő! – majd megölel.

A harmadik kört Ákos és a ByTheWay kezdi. A One Direction egyik dalát adják elő, itt-ott kicsit összekutyult szöveggel, de összességében nagyon jók.

Utánuk mi jövünk. Dóri megölel, és kezdődik is a show.

Végig szúrós szemmel nézek Gesztire, és direkt átölelem az utolsó hangnál a mellettem lévő Lillát. A közönség sikoltozik, fütyül és tapsol.

-          Ez egy nagyon erős duett volt. – mondja Alföldi, aki az előző körben a veszekedés miatt nem tudott értékelni bennünket. – És szerencsére úgy éreztem, egyikük sem akarta elnyomni a másikat, se a Dóra, se a hölgyek, és én nagyon jól éreztem magam közben.

-          Dóra egy fantasztikus jelenség – kezdi Geszti, mire nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne forgassam meg a szemeimet -, akit most a lányok nagyon szépen kiegészítettek. Szívesen néznék egy Dóra-Music Generation döntőt.

-          Mindketten nagyon jók voltatok, egy igazi csajos show-t nyomtatok itt nekünk, ami elkél, mert azért a fiúk többségben vannak… - pillant balra meg jobbra somolyogva -, és szívesen hallgatnálak titeket így együtt máskor is.

Szikora is elmondja a véleményét, feljön Ben, majd mi lemegyünk a színpadról.

Nagy Feró következik a Beatrice-vel.

Az After-X-ben Olivér előad egy rap-részletet, amit az Ilyenek voltunkba írt, csak nem engedték neki belerakni.

-          Nem, nem voltunk angyalok, mit mondhatnék szavakkal, dalomba írhatom, bűnösként éltünk, és élve reméltük, hogy bűnünket egy nap majd ne fordítsd ellenünk, Uram! Én te feléd nézek, valamit mondanék, de nem merem, mert bánt engem a nagy titok, hát szabadíts meg a gonosztól, hisz nincs, ahol elbújhatok, az emlékek is üldöznek, és magányomban ordítok, hogy… - majd hátra mutat a fiúkra, jelezve, hogy most jönne újra a refrén.

A műsor után visszamegyünk a Corvinra. Olivér egy puszival búcsúzik tőlem, majd a többieket is megölelem.