15. Shine!

Sziasztok! Soká jelentkeztem új résszel, sajnálom. De ma úgy gondoltam, muszáj hoznom részt, mivel ma két koncertre is megyek (mindkettő ByTheWay, áááá!). Szóval remélem, tetszik majd, és az elejéért nem lesztek rám nagyon mérgesek.:$ Kommenteket NAGYON szívesen várok!:D 

Noémi xx

Reggel próbán nem csak mi vagyunk ott, hanem a ByTheWay is. Önfeledten beszélgetünk, mikor egyszer csak Olivér karon ragad, és, még mielőtt bármilyen módon is ellenkezhetnék, az egyik sötét sarokba húz. Csuklóimat gyengéden a falhoz szorítja, mellkasa alig pár centire van az enyémtől. Értetlenül pislogok fel a szemeibe, és épp, mikor megkérdezném, hogy mégis mi baja van, fejét előre tolja, és ajkai az enyémeknek préselődnek. A sokktól szemeim nagyra tágulnak, és meredten bámulom magam előtt a falat. Aztán, mikor agyam kapcsol, hogy mi is történik, szemhéjaim lecsukódnak, és kifújom az eddig bennrekedt levegőmet az orromon keresztül. Olivér elkezd apró puszikat hinteni a számra, miközben karjai átölelik a csípőmet, és elhúznak a faltól. A vállára simítom kezeimet, és úgy kezdünk el csókolózni, miközben néha-néha végigsimít a hátamon. Egyszer csak, mintha nem kapnék levegőt, fuldokolni kezdek, és hangokat hallok. Eltűnik a fal, eltűnik Olivér, megszűnik minden…

A párnát lekapva az arcomról ülök fel, miközben nagyokat lélegzem. Az ágyam szélén egy morcos Kriszta ül, mire én egy ilyen „te-most-meg-akartál-ölni??!!” fejjel nézek rá.

-          Eléggé bealudtál, próbán kell lennünk úgy… tíz perc múlva. – tájékoztat.

-          Remek. – morgom, majd kikászálódom az ágyból.

Szóval csak álmodtam. Naná, hogy álmodtam! Majd biztos elkezd csókolgatni, mikor most szakított a barátnőjével!

Próbán megkeres az egyik RTL-es csóka, hogy vegyem fel a kapcsolatot Gáborral, mert szükség van a hírverésre. Pont, mikor rávágnám, hogy nem, ilyenre nem kötelezhet, Olivér mellém lép, és így szól:

-          Nemrég szakítottam a barátnőmmel. Megteszi?

Miért csinálja ezt?! Próbálom lebeszélni róla, de az RTL-es fickó már el is megy azzal, hogy majd még beszélnek Olivérrel. Mérgesen próbálom Olivér tudtára adni, hogy nem teheti ezt, csak azért, mert engem akarnak csesztetni, de csak megrázza a fejét, és otthagy. Hápogva pislogok utána, és éppen utána rohannék, hogy jól kimossam a fejét, mikor Kriszta elkapja a karomat, és elrángat ebédelni.

Délután van egy szabad óránk, így ledőlök aludni az öltözőben lévő kanapéra. Koránt sem olyan kényelmes, mint egy ágy, de megteszi. A fáradtságtól szinte azonnal álomba szenderülök, még az sem zavar, hogy Kriszta fülhallgatóján kiszűrődik a zene.

Néha félálomban érzékelem a szobában közlekedő embereket, de nem fektetek nekik nagy hangsúlyt, és pillanatokon belül ismét az álomvilágban járok.

Mikor ismét felkelek, valaki egy puha és meleg anyagot terít rám. Lassan kinyitom a szemeimet, és látom is az illetőt, de agyam nem képes befogadni az információt.

-      Nyugodtan aludj még vissza. Még van idő. – biztosít az emberke, én pedig hallgatva rá ismét álomba zuhanok.

Fél ötkor arra kelek, hogy Lilla ébresztget, hogy elrángasson a sminkbe. Éppen a szememet festik, mikor hallom, hogy valaki belép a szobába.

-      Jót aludtál? – kérdezi Ya Ou, legalábbis mély tónusából ítélve ő az. Csak elmosolyodom, kérdésére pedig kérdéssel felelek.

-          Te takartál be?

-          Láttam, hogy kicsit fáztál, ezért szerváltam neked egy takarót.

-          Köszi. Jól esett.

-          Semmiség. Képzelem, milyen fáradtak vagytok. Mi is azok vagyunk, csak te ügyesebben kihasználod a helyzeteket. – hangján szinte érzem, hogy mosolyog. – Na, megyek, még nekem is be kell ülnöm a sminkbe. Szia!

Elköszönünk a fiútól, majd, mikor Móni befejezi a sminkemet, jön Zita, és a hajamon kezd dolgozni. Elkezdi fonogatni a tincseket, a fejem jobb oldalának a tetejétől, és, bár eltart egy darabig, a végeredmény fantasztikus.

Öltözékem egy sötétkék szoknyából áll, rajta egy csillogós, fekete övvel, egy fekete rövid ujjú ingből valamint egy sötétkék magas sarkúból. Ez szerencsére most csak 6-7 centi.

Mivel van még fél óra kezdésig, én pedig már teljes díszben készen állva várok, úgy döntök, kimegyek az épület egyik erkélyecskéjére levegőzni. Nem hat meg túlságosan, hogy a leheletem is látszik, jól esik a benti fullasztó légkör után a „friss” budapesti levegő. Nekitámaszkodom a korlátnak, miközben a „tájat” csodálom. Szerencsére nem sok a járókelő errefelé, így senki sem látja, ahogy valószínűleg éppen megfázásnak teszem ki magamat, vagy, ha esetleg egy vad pillanatomban úgy gondolnám, hogy a RedBull tényleg szárnyakat ad, és ki találnék repülni a semmibe.

-    Te meg mit csinálsz itt? – szólal meg mögülem valaki, mire kis híján átfordulok a korláton, és tényleg lepottyanok a betonra.

-      A fene a szádat! – csúszik ki, miközben kezem a szívemre teszem, nehogy az ki akarjon ugrani a helyéről. Hátrafordulok, és egy érdekes fejet vágó Bennyvel találom szembe magamat.

-   Bocsi, ha megijesztettelek, csak nem akartam, hogy megfázz. – szabadkozik a fiú, mire kifújom a benntartott levegőmet, és eleresztek egy mosolyt.

-          Semmi, csak nem számítottam arra, hogy bárki is itt lesz rajtam kívül. – mondom, miközben visszalépek az épületbe, és, szinte varázsszóra tüsszentek egyet. Bennyn látszik, hogy nincs elragadtatva.

-          Egészségedre! Gyere beljebb, mielőtt tényleg megfázol. – kérlel, én pedig mellé lépek.

Az este kezdetével előadjuk a közös dalunkat, ami most a Take That Shine-ja.

Miután jól beleerőszakolják minden nézőbe mindenki kódját, számát, nevét, sőt, még a szemszínét is, fellép Fábián Juli és a Zoohacker. Előadásuk közben vagy hatszor eltüsszentem magam. Benny aggódva vizslat egész idő alatt, én pedig szemkontaktussal próbálom tudtára adni, hogy „Jól vagyok!!!!”, de persze nem veszi be. Akkor meg pláne nem, mikor zsebkendőért kiáltok, mert megindult az áradat.

Végül eljön az ideje annak, hogy a top hat előadó kilépjen a színpadra mentoraikkal.

Alföldi Róbert és Péterffy Lili.

Tóth Gabi és Csordás Ákos.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay, és a Music Generation.

Geszti Péter és a 25 év felettiek: Danics Dóra és Krasznai Tünde.

Elindul az egy perc, Lilu hadarni kezd, közben a közönséget figyelem. Néhány ismerős arcot vélek felfedezni a volt osztályomból. Pazar.

Letelik az egy perc. Lilu elkezdi sorolni a továbbjutókat.

-          Danics Dóra!

Dóri boldogan szalad le a színpadról.

-          Csordás Ákos!

Ákos Gabival karöltve robog le, én pedig egyre idegesebb vagyok.

-          A Music Generation!

Sikítva és ugrálva öleljük meg egymást, majd gyorsan a fiúkat és Szikorát, és szinte lerepülünk a színpadról. Benne vagyunk a top ötben!

-          A ByTheWay! – ordítja Lilu, mire a közönség őrülten kezd zajongani, és a fiúk is leszaladnak a színpadról, egyenesen a karjainkba. Két csapat a top ötben. Ilyen még sosem volt. – Tehát ma este Krasznai Tünde és Péterffy Lili párbajozik. – folytatja Lilu. – Most tartunk egy rövid szünetet, utána pedig visszatérünk a párbajjal.

Lili egyáltalán nem tűnik letörtnek, csak beletörődően mosolyog, mikor reklámszünet közben megöleljük. Tünde persze adja a drámakirálynőt, Geszti meg próbálja nyugtatgatni, és olyanokat hallok, hogy „Te vagy a jobb!”. Hmm. Nem kéne őszintének lenni a saját mentoráltunkkal? Hupsz….

A párbajban végül Lili marad alul. Nem értem a nézőket (a boríték döntött). Lilinek lehet, hogy nincs nagy hangterjedelme, de sokkal jobb előadó és ember, mint Tünde. Persze, a pornós nagyhaverok biztos szavaztak…

Öten maradtunk.