19. Wake Me Up

Sziasztok! Nagy késés árán, de meghoztam a következő részt. Remélem, tetszeni fog, kommenteket szívesen várok!:) 

Noémi xx

I Won't Give Up

Vasárnap reggel úgy döntök, beugrom a Starbucksba a Corvinon. Ahhoz képest, hogy normális esetben milyen forgalmas hely, most alig van pár ember a kávézóban, én pedig zökkenőmentesen meg tudom rendelni a karamellás macchiatomat. A poharamra egy elég helyes fiú írja a nevem, mellé pedig egy kacsintós smileyt. Tényleg nem rossz srác, és ha nem kéne a versenyre koncentrálnom, meg nem lenne még kicsit összetörve a szívem, még a számát is elkérném. Ha merném.

Végül csak nem „menekülök” a fiú elöl. Mikor megkapom a rendelésem, egy szalvétát csúsztat felém, rajta a számával. Bocsánatkérően mosolygok rá, és megrázom a fejem, miszerint most nem akarok senkivel sem találkozgatni.

-          Azért tartsd meg. – rándítja meg a vállát Ricsi, mint a névkártyájáról megtudom. – Még lehet, eszedbe jutok, és akkor már lesz kedved elmenni valahova.

Végül beletörődve abba, hogy minden rezzenésemet figyeli, elteszem a szalvétát, majd kilépek a kávézóból. Ráérősen kortyolgatom a kávém, miközben az estére gondolok. Ma kiderül, ki kerül be a döntőbe. És valamelyikünk ma elesik attól a lehetőségtől, hogy az utolsó héten is felléphessen. Ma van az utolsó párbaj.

Miután elfogyasztom az italom, úgy döntök, megtartom a poharat, lévén nem gyakran járok Starbucksba, mert elég drága.

A tömegközlekedés mellett döntök, és felszállok a villamosra. Van, aki felismer, de mivel senki sem jön oda zargatni, nem zavar annyira. Kezdem megszokni, hogy most már nem vagyok ismeretlen az emberek számára.

A székház elé érve két lány megállít, pózolunk egy sort, kapnak egy-egy aláírást, és végül belépek az épületbe. Bár még csak tizenegy óra, már nagy a nyüzsgés, mindenki rohangál. Egyszer csak előttem terem egy riporternő egy operatőrrel, akinek a kezében egy kisebb kamera van, és a képembe tol egy mikrofont.

-          Igaz a pletyka, miszerint azért szakítottatok a barátoddal, mert megcsaltad valakivel az X-Faktorból? – kérdezi, mire bennem felmegy a pumpa. Belülről megharapom a számat, nehogy leordítsam a szőke riporternőt, majd kifújva a levegőt válaszolok.

-          Jogosan hívják pletykának, mivel nem igaz. - mondom, és igyekszem elindulni a próbaterem felé, viszont a nőci még mindig nem hagyja annyiban.

-          Igaz, hogy a ByTheWay egyik énekesével kerültél intim kapcsolatba? – erre megfordulok, belenézek a kis kamerába, és dacosan így szólok:

-          Nem. – majd beslisszanok a sminkszobába.

-          Zaklatott? – kérdezi Zita.

-          Egy kicsit. De lerendeztem. – válaszolok.

Zitával majd egy órát beszélgetünk, mikor megkordul a gyomrom, és ebéd után szaglászva indulok el a büfébe. Egy fél óra gondolkozás után egy adag bolognaira esik a választásom, és leülök az egyik asztalhoz, hogy elfogyaszthassam az ételt.

Pár falat után Ya Ou ül le velem szembe, sóhajt egy hatalmasat és a homlokát kezdi masszírozni.

-          Mi a baj? – érdeklődöm meg tőle.

-          Jött egy riporter, és folyamatosan pattog. Mindenféle pletykákról kérdez, és nem hagyja annyiban.

-          Ismerős. Engem is betámadott.

-          Hogy tudtad lerázni?

-          Bunkó voltam, és otthagytam.

-          Jó neked, hogy te ilyen könnyen tudsz bunkózni. Én próbáltam kedvesen lerázni. – simít végig a haján.

-          Megtanulhatnád, hogy az nem mindig válik be.

-          Igen, de engem így neveltek. Na, mindegy. Te nem izgulsz? – kérdezi, miközben ellop egy szál tésztát a tányéromból.

-          Hé! – nevetek. – De, amúgy eléggé izgulok. De próbálom úgy felfogni, hogy már idáig eljutottunk, és ez jelent valamit.

-          Igazad van. Amúgy én is ideges vagyok egy kicsit. Tudod, főleg, hogy egyszer már kiestünk. És itt már a döntő forog kockán.

Végül megegyezünk abban, hogy nincs miért idegeskedni, majd elindulunk a próbára.

Öt lány, öt fiú. És ma valamelyikünk kiesik. Még jó, hogy megbeszéltük, nincs miért aggódni.

Három körül a lányokkal beülünk a sminkszobába, ahol azonnal a hajunkkal kezdenek foglalatoskodni. Mindannyiunk haját befonják, csak mindegyikünkét kicsit másképpen.

A smink után elindulunk átöltözni. Én egy fehér-kék csíkos ruhát kapok egy fekete topánnal, Lilla egy fehér, virágos ruhát farmerdzsekivel, Zsófi egy fekete szoknyát és egy fehér fölsőt, Kriszta pedig egy piros felsőt és egy fekete nadrágot. A többieken magas sarkú van, így kivételesen én vagyok a legkisebb. Köszike!

Az adás kezdetével előadjuk a közös dalt: Wake Me Up. Mi Dórával hátrébb állunk egy platform szerűségen, a fiúk pedig azon ülnek. A dal alatt össze-vissza mászkálunk, de a végén egymás mellé állunk. Elkezdődik az este. Fellép a Hooligans, amire Krisztával hátul tombolunk, és még egy képet is sikerül csinálni Csipával.

És természetesen az örökös időhúzás. Kihívnak minket.

Tóth Gabi és Csordás Ákos.

Szikora Róbert és a csapatok: a ByTheWay és a Music Generation.

Geszti Péter és Danics Dóra.

Elindul az egy perc. Idegesen szorongatom Lilla kezét. Ma csak két biztos továbbjutó van.

Letelik az idő. Lilu nagy levegőt vesz, és sorolni kezd.

-   Az első biztos továbbjutó… aki ott lesz a jövő heti döntőben… az nem más… mint a ByTheWay! – a fiúk boldogan ugranak Szikora nyakába, majd minket is megölelnek.

-     Ti is ott lesztek a döntőben. – suttogja Olivér a fülembe, mikor megölel.

-          Aki ma párbaj nélkül jut tovább… az nem más… mint Danics Dóra. – mondja Lilu, én pedig azt hiszem, rosszul leszek. Csak ne Ákossal párbajozzunk, ne!

Szikora azonnal felénk fordul, és bíztat minket.

-          Tudjátok a párbajdalt. Menni fog. A lényeg, hogy minden érzést tegyetek bele. Nem szabad feladnotok. Menni fog? – csak bólintunk, majd remegve Zsófiba kapaszkodom.

A reklámszünet alatt lemegyünk a színpadról. Dóri ideszalad hozzánk, és megölelget minket. Gonosz azt gondolni közben, hogy vele kéne párbajoznunk? Igen?

A fiúk is megtalálnak minket, és sajnálkozva próbálnak lelket önteni belénk. Akármennyire is szeretnek minket, van egy olyan érzésem, hogy Ákosnak szurkolnak, és ettől még nagyobb lesz a gombóc a torkomban.

Mikor Olivér megölel, szinte vádlón pislogok rá. Hazudtál. Nem leszünk ott a döntőben. Ő meg mintha olvasna a szememből, lehajol a fülemhez, és újra belesuttog.

-          Akkor is ott lesztek a döntőben. Nem estek ma ki.

Bármennyire is jól esnek a szavai, szinte érzem, hogy ez hazugság. Ákost az emberek sokkal jobban szeretik nálunk, Gabi és Geszti szinte biztos ellenünk szavaz, talán Alföldi mellettünk áll, de nem bízom a továbbjutásunkban.

Ákos kezdi a párbajt. Nézz az ég felé. Mondom, tuti ő jut tovább.

Mielőtt mi jövünk, Ya Ou még utoljára megszorítja a kezem, ránk mosolyog, és eltátog egy hajrát.

Fellépünk a színpadra. Tóth Gabi már könnyekben ázik. Elindul a zene, és Zsófi kezd. Lassan mi is bekapcsolódunk hozzá. Az I Won’t Give Up-ot énekeljük, egy kisebb csavarral, amit Kriszta iktatott bele: Miley Cyrus When I Look At You című számát is belekeverte. A végére már teljesen bőghetnékem van, de valahogy nem tudom elsírni magam a szám végeztével sem. Mintha beszorult volna. Csak egy lökés hiányzik neki.

Felhívják Ákost is a színpadra. Lilu megkéri a mentorokat, hogy rövid értékelés után mondják ki annak az embernek a nevét, akit haza szeretnének küldeni. Tóth Gabi kezd.

-    Egyre igazságtalanabbnak érzem a párbajokat. – szipogja. – Lányok, nagyszerű előadók vagytok, nagyszerű személyiségek vagytok, csodás hangotok van, és imádlak titeket, remélem, tudjátok. Viszont itt most azt kell néznem, ki tudna még fejlődni, kinek van még szüksége erre a versenyre, és ez az Ákos. Ti már szinte tökéletesek vagytok, és szerintem bármerre is sodor titeket az élet, nem lehet titeket elfelejteni. Viszont Ákosnak még itt kell maradnia, szóval… sajnálom, de… a Music Generationt küldöm haza. – bólintunk, miszerint megértettük. Gabitól nem is vártuk azt, hogy a mentoráltja ellen forduljon.

-          Ákos egy igazi macsó, ezt el kell ismerni. Nagyon sokat fejlődtél az X-Faktor alatt, és jó volt látni az utadat. – mondja Szikora. - Viszont a lányoknak sokkal nehezebb dolguk volt. Nekik a verseny alatt kellett megtanulni összedolgozni, megismerni egymást. Így én azt mondom, hogy, bár nagyon nagyra tartalak téged is, de Ákos, neked kell hazamenned.

-          Tehát egy szavazata van Ákosnak, és egy a Music Generationnek. – összesít Lilu. – Robi?

-          Az én szavazatom arra fog esni, aki szerintem kevesebbet fejlődött a műsor során. Mind Ákos, mind a hölgyek nagy utat jártak be, de meg kell, hogy mondjam, valamelyikük jobban lenyűgözött engem az adások alatt. Így azt kell mondanom, hogy Ákos, maga megy haza. – Geszti az utolsó.

-          Azt kell, hogy mondjam, mentortársaim már mindent elmondtam előttem, amit fontosnak gondoltam. Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy szerintem a lányok elfáradtak így a végére. Ákosban azt érzem, még most pörög fel igazán, a Music Generation pedig kicsit már leeresztett. Ezért azt mondom, hogy a Music Generation menjen haza, hadd pörögjön még Ákos.

-          Így Ákosnak és a Music Generation-nek is 2-2 szavazata van. Jöjjön a boríték. – sóhajt Lilu. Ákos átöleli a derekam, én meg megszorítom Kriszta kezét. Lilu kinyitja azt a fránya borítékot, amiben a közönség szavazata van, és felnéz ránk. Szinte érzem, hogy a mi nevünk szerepel benne. Mi fogunk kiesni. – Akinek sajnos nem sikerült ma továbbjutnia, és akinek abbamarad a verseny… az Csordás Ákos.

Az akadály, ami eddig a könnyeimet bennem tartotta, most eltűnik, és bőgve borulok Ákos nyakába, aki csak beletörődően mosolyog. Csoportos öleléssel jutalmazzuk a nagyszerű fiút, majd Gabi és Szikora is megérkezik. Elindul Ákos kisfilmje a legjobb pillanataival. A többiek is feljönnek a színpadra, köztük azok is, akik már nem versenyeznek. Péterffy Lili azonnal megölel, és próbál megnyugtatni. Hihetetlen mennyire igaz az, hogy nem az sír első sorban, aki kiesik, hanem aki bent marad. Mert aki bent marad, abból kijön az összes feszültség. Velem is ez történt.

A ByTheWay-es fiúk Ákost ölelgetik, majd Sziki odajön hozzánk, és minket is átölel. Egy darabig köröznek a kamerák körülöttünk, majd After X. Addigra nem sok marad a sminkemből, hisz elég rendesen lesírtam. Pár percem van letörölni a maszatokat.

Hárman maradtunk.